Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai
a maxillához. A maxilla az os nasale és lacrimale találkozásánál feltűnően bemélyedt, bár kisebb homorulat az os lacrimale alatt szintén magára vonja a figyelmet. Az os lacrimalón még két jellegzetesség mutatkozik: mind a két oldalon, a csont aboralis vége felé, az os frontaléhoz közel kb. 1 cm-nyi hosszú és 1/2 cm-nyi átmérőjű csontképlet látható, továbbá egészen sajátságos, a jobb oldali os lacrimale közepén tátongó 13 mm átmérőjű, ovális alakú lyuk. Az intermaxillare szokatlanul hosszú, orri nyúlványain mechanikai hatásra keletkezett sérülés nyomai vannak. A feltűnő bemélyedések in vivo állapotban keletkezhettek, talán valamilyen radikális fékező kantár használatának következtében. A koponya hátulsó részén az os occipitale rövid. A foramen magnum kerek és nagy, az occipitale condylusai a koponya hátsó vonalát megtörik és kissé felemelkednek, ily módon szöget alkotva irányulnak hátra felé, ahol az atlasszal ízesülve, a fej magasan tűzött csatlakozását eredményezik. A fogak mind a maxillában, mind a mandibulában épek, egyenletesen kopottak, a metszőfogakon a magnyom elnyúlt ovális. A 30 évet élt Buccaneer koponyacsontjai még erőteljesebben összeforrtak és mivel a varratok helyei, ill. az egyes csontok határai felismerhetetlenek, nem volt lehetőség valamennyi koponyaméret szabályszerű megállapítására. A koponya alakjában és felépítésében a Kincsemétől néhány eltérés figyelhető meg. Buccaneer koponyája valamivel hosszabb és keskenyebb, profilvonala az os parietale közepén megtörik, attól oralis és aboralis irányban nagyjában egyenes. Viszont az os frontale közepén diónyi kerületű dudor emelkedik ki a homlok síkjából. Az agykoponya viszonylag szélesnek és boltozottnak hat, de nem annyira, mint a Kincsemé. Ezzel szemben szemürege jóval hosszabb és oválisabb. További különbség, hogy az intermaxillare viszonylag rövid, mindkét orri nyúlványának közepe táján az előbbiekben említett mechanikai eredetű bemélyedések és elvékonyodások láthatók, amelyek szintén in vivo keletkezhettek a Kincsemnél feltételezett okok következtében. Mint a koponya sérülését kell megemlíteni az orrcsontok és a fogak, valamint a mandibula hiányát. A fogak közül a maxillában csak a C, P 2 , M x , M 2 van meg, ezek felülete erősen kopott. The Skipper koponyájának profilvonala más rajzolatot mutat, amennyiben a linea nuchalis superiortól az os frontale orális széléig terjedő rész homorú, és lényegében csak az os nasale feletti rész tekinthető egyenesnek. Az agykoponya csontjai kisebbek, kevésbé boltozottak a Kincseménél, viszont a crista saggitalis externa sokkal erőteljesebb, a nyakszirtcsont pikkelyének koponyatetői része pedig majdnem olyan széles, mint Buccaneeré. Az orbitalék nem emelkednek fel a homlok síkjáig, annál alacsonyabban helyeződnek. A nasale széles csontja középen is összenőtt. Az intermaxillare mind a két orri nyúlványának közepén itt is megfigyelhető a mechanikai hatásra keletkezett bemélyedés és elvékonyodás, amelynek okára vonatkozólag ugyanazt mondhatjuk, mint az előbbieknél. A koponya hátulsó részén levő egyik jellegzetesség, hogy a foramen magnum nem kereknek, hanem kissé szögletesnek hat és az öreglyuk felső, valamint alsó ívét egy-egy bevágás szakítja meg. Az occipitale condylusai elhelyeződésük szerint az occipitale síkjának folytatásába esnek, viszont a koponya alapi részével szöget alkotva, a nyakszirtcsont ívben csatlakozik az os sphenoidalehoz. A mandibulán a processus coronoideus széles. A fogak kopottak mind az alsó, mind a felső sorban, az incisivusokon a magnyom háromszög alakú. A maxillában és a mandibulában a ménekre jellemző, erősen fejlett caninusok vannak, rajtuk szintén nagymértékű kopás jelei láthatók. A zápfogak kopása nem egyenletes, ami főleg a mandibulában levő M 3-as fogak rendellenes állásából és az M 2-höz való illeszkedésük hiányából adódik. Emiatt a maxilla M 2 és M 3 fogain tarajok képződtek. 14 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 209