Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai
vehették észre. Az viszont talán közös sajátosságuknak tekinthető, hogy koponyájuk nagyságát az irodalomban közölt recens koponyák közül csak a nehéz, ún. hidegvérű lovak koponyáinak méretei múlják felül. A lovak kraniológiai típusa körül Franck óta 41 szinte szünet nélkül vita folyik. A vita tulajdonképpen származástani problémákat tükröz és középpontjában főként a keleti (orientális), ill. a nyugati (occidentalis) típusú lovak osteológiai ismérveire, valamint az egyes típusok eredetére vonatkozó nézetek állnak. Keleti típusba sorolják a melegvérű, kistestű lovakat, nyugati típusba pedig a nagytestű, hidegvérű lovakat és ezektől különválasztják a ponnykat. 42 Mások keleti típusúaknak tekintik a steppei lovakat, nyugati típusúaknak az ún. erdei lovakat. 43 Bökönyi viszont földrajzilag különíti el a vaskori lovak keleti és nyugati csoportját, határnak véve Bécs-Velence vonalát. 44 A klasszikus felosztás Kincsem, Buccaneer és The Skipper hovatartozásának, valamint jellegzetességeinek megítélésénél nem sokat segít. A típus számára megbízhatónak tartott morfológiai ismérvek itt ugyanis nem állják meg a helyüket, mert olyan kultúrproduktumokkal van dolgunk, amelyek az emberi tenyésztőmunkának kiemelkedő eredményei, és létrejöttük csaknem teljesen független a szabad természet szelekciós, valamint formaalakító hatásaitól. Más kérdés, hogy az adott földrajzi környezet, továbbá a tartási feltételek mindenkor befolyásolják az állatok konstitúcióját, szervezeti szilárdságát, edzettségét stb., s ezt a felismerést a tenyésztői munkában céltudatosan hasznosítják. Csakhogy az eredetileg keleti vérű lovakból kialakított angol telivér fajtájú Kincsem, Besskó adatai szerint, egyes vonatkozásokban a nyugati típus jellegzetességeit mutatja, 45 főként a fajtakialakító keresztezések következményeképpen és az állat nagytestűsége folytán. A keleti és nyugati felosztás tehát recens lovakra csak a biológiai adottságok és a morfológiai változások történeti menetének figyelembevételével alkalmazható, mert eredetileg keleti típusba tartozó és genetikailag keleti származású lovak, földrajzi értelemben ma már lehetnek nyugati eredetűek. Végeredményben ez a helyzet Kincsem, Buccaneer és The Skipper kraniológiai típusát illetően is, mivel mindegyik genetikailag keleti típusú állat, de a tenyésztői munka a tulajdonságok olyan keveredését és módosulását idézte elő rajtuk, hogy méreteikkel és testarányaikkal túlléptek a saját típusukra jellemzőnek vélt klasszikus ismérvek körén. Ez érthető, hiszen az angol telivér lovak török, arab és berber ősökre vezethetők vissza és noha a fajtát 1793 óta tisztavérben tenyésztik, küllemileg még ma sem teljesen egységes. 46 Az amerikai ügető még kevésbé egyöntetű a kialakulásában szerepet játszó sok fajta miatt. 47 A származás ilyen körülményei, továbbá a földrajzi környezet hatásai megmutatkoznak a koponyaalakulás variabilis voltában és nyomot hagytak az itt vizsgált lovak koponyáján is. Természetes, hogy a versenylovakra jellemző hajtatott nevelés, megkülönböztetett takarmányozás és erős tréning hatása lemérhető nemcsak a koponyán, hanem az egész csontvázon. 41. Franck, L.: Ein Beitrag zur Rassenkunde unserer Pferde. Landwirtschaftliche Jahrbücher. . . Bd. IV. Berlin, 1875. 42. Ezt a Franck, L. nyomán elterjedt beosztást követte Nehring, A., Wilckens, M., Antonius, 0., Lundholm, B. is. 43. Ewart, J. C. rendszerezése, amely még kiegészül a hegyi lovak csoportjával. Lényegében ezen az alapon állott Brinkmann, A. és Duerst, J. U. is. 44. Bökönyi, S. : Data on Iron Age Horses of central and eastern Europe. Mecklenburg Collection, Part I. Cambridge, 1968. 39. p. 45. Besskó J.: a 2. jegyzetben i. m. 46. p. 46. Schandl J.: Lótenyésztés. Bp. 1955. 120. p. 47. Schandl J.: i. m. 129. p.
