Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében
áldozatul. 78 „A községek rendezéséről" szóló 1871: XVIII. tc. a községek kötelességévé tette ugyan, hogy „míg az erdők fenntartásáról újabb általános törvény nem intézkedik", az erdeik fenntartását biztosító kezelési módról gondoskodjanak, és evégből helyhatósági szabályrendeletet alkossanak, ennek ellenére a községi erdők pusztulásáról szóló híradások országszerte elszaporodtak. Közismert tény az is, hogy az elpusztult erdők termőtalaja a hegyvidékeken és az előhegységekben sok helyen szintén tönkrement, leginkább a vágásterületek újabb be nem erdősítése és a magasabb hegységekben a mértéktelen legeltetés következtében. A kapitalista fejlődés viszonyai között az említett folyamatokat elősegítették a gazdasági liberalizmus dogmaszerűen felfogott jelszavai, amelyek — az Ausztriától való közjogi és közgazdasági függés, továbbá a polgári jogrendbe az 1848-as reformtörvényhozás során átmentett nagybirtokrendszer korlátai között — az akkori Magyarországnak mind korszellemét, mind gazdasági politikáját meghatározták. Mint említettük, az 1850-es években a volt úrbéri erdők jelentős részét felosztották az érdekeltek között. Ez az eljárás mindenütt vitákra adott alkalmat. A napirenden levő pereskedéseknek kívánt véget vetni „Az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről" szóló 1871:LIII. tc. E törvény, amelyet az 1877 :XII. tc. némileg kiegészített, kimondotta, hogy a volt úrbéresek részére elkülönített és még fel nem osztott erdőterületeket közös erdőként kell kezelni, a törvény azokat a közigazgatási hatóság felügyelete alá is helyezte. Amennyiben pedig a jobbágyok valahol úrbéri címen annak idején fakereskedési, szénégetési vagy más haszonvételi jogot gyakoroltak, a törvény értelmében a volt úrbéresek részére azt az erdőterületet is ki kellett hasítani, amely az ilyen haszonvételnek az 1848. évi január 1. napja előtt megfelelt, de az egy egész telek után 16 holdnál nagyobb általában nem lehetett. 79 Miután az előadottak szerint az erdő-birtokjogot rendezték, az érdekeltek még egy kisebb csoportjának ügye várt megoldásra. Ezt a kérdést „A határőrvidéki lakosokat az ottani állami erdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról" szóló 1873:XXX. tc. szabályozta. A határőrvidékeken lakóktól sok panasz érkezett ugyanis a kormányszervekhez a határőrvidéki ezredek kötelékeibe tartozó katonák erdei túlkapásai miatt. Ezek az ezredek azonban a kormányzat és különösen Bécs kedveltjei voltak, 80 így ezt a fájó ügyet — a közvélemény megelégedésére — úgy rendezték, hogy a törvény a határőrvidéki népnek az állami erdőkben élvezett faizási, legeltetési, makkoltatási és egyéb haszonvételi jogainak megváltással való megszüntetését tette lehetővé. Kihatottak „A földadó szabályozásáról" szóló 1875:VII. tc. rendelkezései is az erdőgazdaságra. E törvény 20—40 évi ideiglenes adómentességet biztosított a futóhomokon, rossz, köves vagy vízmosásos területen telepített erdők számára. 01 Adózás szempontjából az erdőkhöz tartoztak az állandóan faizásra szánt területeken s a szál- és sarjerdőkön kívül a rőzse- vagy vesszővágásra használható ligetek, füzesek és lomberdők is, ha lombjuk takarmányul szolgált. 82 78. Sebess Dénes: Adatok a magyar agrárpolitikához. Bp. 1908. 13. p. 79. Az erdőilletmény kihasításánál a lelkészek — valláskülönbség nélkül — egy egész telket és a tanítók egy fél telket kaptak, amennyiben körülményeik őket nagyobb terület kiadására nem jogosították. A székelyföldi lelkészek és tanítók erdőilletményeit külön jogszabályok rendezték. 80. Kozniutza László: Erdőtörvényeink és rendeleteink fejlődése, különös tekintettel erdőgazdaságaink állami támogatására. Bp. 1938. 13. p. (Közlemények a Magyar Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatástani Intézetéből.) 81. A letarolt erdőnek újabb beültetése nem járt hasonló adókedvezménnyel. 82. Adózási szempontú erdőbecsléseknól az illető vidéken szokásos erdőforda (vágásforduló) évsorozatának átlaga volt irányadó, a mellékhaszonvételeknél pedig 25 év.
