Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

5. Termesztett napraforgók a XIX. században Magyarországon. Egyvirágú, többvirágú, sokvirágú napraforgó előbbi jelentőségéből fölötte sokat vesztett".

232 Ilyen módon a napraforgó a századfordulóra elsődleges olajosnövénnyé vált a repce erős visszaesése miatt. A napraforgónak a sz. végére elért jelentőségét jelzi, hogy már 1880-ban megindul a napraforgómag kivitele Nyugat- és Észak-Európa felé, de az amerikai telepesek megrendelésére is az Újvilágba.

233 A napraforgó szántóföldi termesztésének legkorábbi kísérlete Franciaországban történt a XVIII. sz. végén. 1786-ban már nagyobb területeken vetettek napraforgót, azonban ennek gazdasági jelentőségét nem rögzítették. A század végére fel is hagytak a napraforgó vetésével.

234 Ez az első korai kísérlet még nem tekinthető tulajdonképpeni olajnyersanyag-előállítás céljából történő napraforgóművelésnek.

230 A franciaországi szántóföldi napraforgótermesztés a XIX. sz. első felében éledt fel ismét.

236 Az 1830-as években már észrevehetően kibővült termesztése, amelyet számottevő olajipari felhasználás kísért. Ezt igazolta az Angliába irányuló export növekedése, amelyet az olajgyártás melléktermékéből, a napraforgópogácsából állítottak elő. 1836—40 között körülbelül 120 millió kg-ot vittek ki, ami az 1844—47 közötti évekre több, mint 234 millió kg-ra emelkedett.

237 A napraforgó művelését nagyban elősegítette egy alacsony, jó maghozamú fajta szántóföldi elterjedése, amelynek hasznosítása a takarmányozásban is érvényesült, 232. Bálás Árpád: i. m. 184. p. 233. Zimmermann, H.-G.: i. m. 15. p. 234. Heusé, G.: i. m. 166. p. Idézi Bosenberg, Benno: i. m. 5. p. 235. Zimmermann, H.-G.: i. m. 12. p. 236. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 209. p. 237. André, E.: i. m. 344. p.