Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

4. A szántóföldi napraforgóművelés termesztéskörzetei a XIX. sz. végén a Kárpát-medencében tóföldi kultúrában.

208 Bálás Árpád tudósítása szerint ekkor a Nagyalföldön igen szokásos volt termesztése.

209 Bodiczky Jenő a század végén a napraforgó vetésterületét hektárban megjelölve, összeszámította a legjelentősebb megyéket: Szabolcs (341 ha), Szatmár (407 ha), Szilágy (375 ha), Zemplén (216 ha), Baranya (173 ha), Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye (137 ha).

210 Eszerint a múlt században Magyarországon a napraforgó termesztési körzetei az ország délkeleti területén jöttek létre és bővültek ki. A Dunántúl déli részén is nagyobb termesztés indult meg, de ennek helye és mérete változott. Az alföldi termesztési körzet a század végén alakult ki. Az ország jelentősebb termesztési körzeteiben is a napraforgónak kezdettől sajátos szántóföldi művelésformája uralkodott : a köztes- vagy szegély termesztés. A napraforgó a repcével szemben tipikusan a paraszti kisgazdaságok termesztvénye volt, amelyek ezt a speciális művelésformát alakították ki.

211 Egyedül a nagybirtokok próbálkoztak a napraforgó egy tagban való tiszta kultúrájú művelésével, azonban 208. Bodiczky Jenő: i. m. (1889) 71. p. 209. Bálás Árpád: Általános és különleges mezőgazdasági növénytermesztés. 2. Magvaróvár, 1889. 203. p. 210. Bodiczky Jenő: i. m. (1899). 33. p. 211. Zimmermann szerint a vegyes műveléskultúra Európában Magyarországot jellemzi leginkább. Zimmermann, H.-G.: i. m. 15. p.