Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

remhető plánta, mely azon helyről, a' hol egyszer termett, semmi idő viszonttagsága által soha többé magában ki nem veszhet".

172 A részletes útmutatás szerint „beültetett hóid föld 20—25 mérő napraforgómagot, 20 szekér jó tüzelőt ad".

173 Legjelentősebb haszon a kiütött magból származó olaj. Pethe az olaj ütésre legalkalmasabb napraforgófajtáról is említést tett: „Az olajra nézve, leghasznosabb az én tapasztalásom szerént a' napraforgónak egy iromba, rövid ugyan, de igen köptzös, szép magvú fajtája, mellyet én különös gond alatt termesztgetek. Olajának színe szép fejéres-sárga, világos, kevesebb kell belőle, mint a jó provenci olajból".

174 Maga Pethe is már könyvének megjelenése előtt, hosszú évek óta termesztette a napraforgót „holdanként" szántóföldön. Gazdag ismeretei közvetlen tapasztalatokból származtak. Tapasztalatait nemcsak hazájában, hanem a délkeleti oroszok részére is közreadta külön értekezésben, mellyel e növény szántóföldi művelését népszerűsítette körükben.

175 A napraforgó népszerűsítésének jelentőségére utal Zsukovszkij megállapítása, hogy a XIX. sz. elején egyedül csak Magyarországon irányították rá a figyelmet, mint olajosnövényre.

176 A XIX. sz. elején Magyarországon valósultak meg az első jelentősebb szántóföldi termesztési kísérletek, főképpen a gazdasági szakirodalom hatására. Pethe Ferenc gyakorlati munkálkodása és néhány birtokos próbálkozása után 1812-ben báró Lilién Ercsiben nagyban termesztette a napraforgót, igen eredményesen, azonban még nem sok követőre talált.

177 A napraforgó mezőgazdasági célra történő termesztését ettől az évtől számíthatjuk.

178 A korabeli adatok tanúsága szerint Erdélyben hasonlóan korán kezdődött a napraforgó szántóföldi művelése. Már 1794-ben Mitterpacher Ludovicus arról írt, hogy először Erdélyben használták fel a napraforgót olajnyerésre, mert a legjobb olaja van. Olyan bőséges olajtartalma van ennek a növénynek, hogy egy jugerum (hold) föld 70 pint olajat ad.

179 Néhány év múlva Gergely/f y András jeles erdélyi gazda egyik könyvében támasztotta alá a szántóföldi művelést: „Napvirága: Peruból és Mexicoból származott ezen növevény, és már Kérteinket, söt mezeinket itt majd belepte ; nagy tányérú, nap után forduló sárga virágait bővséges barna fejéren tsikos magok követik, melyekből igen jó ízű kövér olajat sajtolnak, melyért a szorgalmatos művelést fő-képpen meg-érdemli."

ls0 A XIX. sz. eleji erdélyi napraforgóművelés és olajnyerés komoly méreteit az 1814-es Nemzeti Gazda egyik száma igazolja, mely szerint: „A napraforgó (Helianthus annuus) magvából készített olaj nagyon felkapott Erdélyben. A legelső Hazanagyok asztalaira felméltóztatták azt, mert megérdemli. Méltó ditséretet tett arról a Pallérozott Mezei Gazdaság" (Pethe F.).

U1 A század eleji híradás azt is megemlíti, hogy többen nagyban termesztik a napraforgót, különösen „szorgalmatosan termeszti a napraforgót, a többek között M. Gr. Gubernátor Ur ŐExc. Jószágainak életre termett Inspectora". Ennek a művelésnek jelentőségére utal, hogy „a magot Gyaluba hordják, a hol egy, a végre készült ha172. Peihe Ferenc: i. m. 624-625. p. 173. Pethe Ferenc: i. m. 628. p. 174. Pethe Ferenc: i. m. 629. p. 175. Pethe Ferenc: i. m. 625. p. — Rodiczky Jenő: i. m. (1889) 70-71. p. 176. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. 177. Rodiczky Jenő: i. m. (1889) 71. p. 178. Bálint Andor: i. m. 314. p. 179. Mitterpacher Ludovicus: i. m. (1794) 110 — 111. p. 180. Gergelyffy András: A két magyar hazában bé-hozandó, és szabadon termeszthető hasznos növényekről. Kolosvárt, 1814. 31 — 32. p. 181. Napraforgó olaj. Nemzeti Gazda. 1. Bétsben, 1814. 1. 157. p.