Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
sági irodalom tanúsága szerint a napraforgó szántóföldi művelése a XIX. sz. közepén bontakozott ki említést érdemlően. 159 A XVIII. században még Magyarországon történtek jelentősebb kísérletek napraforgóolaj sajtolására. A mezőgazdasági szakírók által nagyobb arányú népszerűsítése itt tapasztalható. A napraforgó hazai említése ,,az olajat hozó nevezetesebb magvak" között elsőként 1789-ben történt, de még konyhai szükségre nem igen fordítható. 160 Egy év múlva Kömlei János már ,,A lámpásba, métsesbe, s ételbe való olajról" címszó alatt a napraforgót is megemlítette. 161 Nagyváti János sokat idézett munkájának Némelly Kerti-zöldségekről c. fejezetében a következőket írta a napraforgóról: „magjáért megérdemli, hogy ne tsak kerti virágnak, 's tzifraságnak tartsuk: mert érett Magvaiból olly kedves ízű, fejér, tiszta, és jó illatú olajat lehet ütni, hogy a' legjobb féle Provenczai Fa-olajnak, ha elejébe nem hág-is; annál mindazonáltal nem sokkal alább való". 162 A század végéről Erdély területéről is jelent meg na])raforgóolajat méltató leírás, utalva ottani haszonnyerésére. 163 Több korabeli munka elsősorban jóízű édes olaja miatt dicsérte a napraforgót. 164 Pethe Ferenc a XIX. sz. elején részletesen leírta művelésmódját. Népszerűsítésén sokat fáradozott, amelynek eredményeként szántóföldi művelése az 1830-as évekre nagy területeket hódított meg. 165 Ezzel pedig elsőként Magyarországon kezdődött meg a napraforgó térhódításának második jelentős korszaka, az olajnövényként való szántóföldi művelése. A NAPRAFORGÓ SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉSE OLAJOSNÖVÉNYKÉNT A napraforgóolaj hasznosításának felfedezése és főképpen táplákozásra alkalmas volta a növény művelését egy csapásra fellendítette, előidézve termesztésének szántóföldi formáját. A napraforgó szántóföldi művelése európai méretekben az 1820-as években jelentkezett, de nagyban való termesztését az 1850-es évektől számíthatjuk. A források a napraforgó legkorábbi szántóföldi termesztését és ennek korai jelentékenyebb elterjedését a Kárpát-medence területéről jelzik. 166 A XIX. sz. elején már az itteni szántóföldi művelésről leírások láttak napvilágot. Ezért célszerűnek látszik a magyar mezőgazdasági irodalom segítségével áttekinteni a múlt századi szántóföldi napraforgóművelést a Kárpát-medencében, majd a jelentékenyebb európai müvelés-kultúrákat, amelyek szinte egységesen az 1840-es években bontakoztak ki. A napraforgó iránti érdeklődést, növényi olaj forrásként való felhasználását a múlt század elején az az erős kényszerűség és ésszerű meggondolás váltotta ki, ame159. Rosenberg, Benno: i. m. 5. p. 160. Mátyus István: i. m. 291. p. 161. Kömlei János: Szükségben segítő könyv. Pesthen, 1790. 121. p. 162. Nagyvéiti János: A szorgalmatos mezei gazda. Pesten, 1791. 482. p. 163. Mitterpacher, Ludovicus: Technológia Oeconomica. Bucla, 1794. 110. p. 164. Veszelszki Antal: i. m. 223. p. — Mitterpacher, Ludovicus: Compendium Históriáé Naturalis. Buda, 1799. 361. p. — Eledelre való kövér olajként említi meg Gergelyffy András: Technológia, vagyis a mesterségek és némelly alkotmányok leírása. Posonyban, 1809. 67. p. — Olaja a faolajjal vetekedik írta Diószegi Sámuel: Orvosi Fűvész könyv, mint a Magyar Fűvész könyv praktikai része. Debrecen, 1813. 311. p. 165. Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. 1. Sopron, 1805. 605. p. 166. Az európai irodalomból erre utal pl.: Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. — Zimmermann, B.-G.: i. m. 8. p.
