Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
deszki koponyán 109,4%, a bólyiakon pedig 109,8—113,0%. A legnagyobb arányt képviselő bólyi koponya ezzel a jellemzőjével kiemelkedik az avarkori lovak közül. A hazánk területén talált szkíta lovaknál ez az arány 105,0—111,7%-ot tesz ki, viszont a honfoglaláskori lovaké 107,0—114,0% között váltakozik. A gyenesdiási avarkori lovakat tehát ebből kiindulva nem lehet elválasztani a szkíta lovaktól, de talán az index alacsonyabb értékei alapján a honfoglaláskori lovak egy kisebb csoportjától megkülönböztethetőek. Figyelemre méltó, hogy a bólyi avarkori lovak itt tárgyalt koponyaarányai a honfoglaláskori magyar lovakéval lényegében megegyezőek. b) A homlokszélesség (Ect—Ect) indexe a gyenesdiási lovak esetében 42,0— 43,2 % határok között mozog. A deszki avarkori koponyán ez az arány 41,3 %-nak, a bólyi koponyákon 43,6—46,0 %-nak felel meg. A gyenesdiási koponyák itt tárgyalt indexei csak a felső értékhatárokat illetően hasonlítanak a szkíta lovak 38,1— 43,0%-ot kitevő homlokszélességi jelzőjéhez, és viszonylagos homlokszélességük alatta marad a bólyiakénak, de alig különbözik a honfoglaláskori lovak eléggé egyöntetű (40,8—44,0%) homlokszélességétől. Gromova a homlokszélesség indexe alapján három csoportba sorolta 26 a lovakat: — Keskeny homlokúnak vette azokat, amelyeken a homlokszélesség indexe 42,5-nél kisebb. Ebbe a csoportba kerül két gyenesdiási ló, továbbá valamennyi hazai szkíta ló és a honfoglaláskori lovak kétharmada. — Közepesen széles homlokúnak vette a 42,6—45,0 közötti indexű lovakat. A vizsgált lókoponyák közül ide tartozik egy gyenesdiási, két bólyi koponya és a honfoglaláskori koponyák egyharmada. — Széles homlokúnak vette a 45-nél nagyobb indexszel bíró koponyákat. Az avarkori koponyák közül egyetlen bólyi koponya sorolható ebbe a csoportba. c) Az agykoponya szélessége (eu— eu) a gyenesdiási lovakon 21,3—23,3%-át alkotja a bázishosszúságnak, ugyanez a deszki lovon 21,4%, a bólyi lovakon pedig a homlokszélességgel arányosan nagyobb, vagyis 24,0—25,0%. A vizsgált honfoglaláskori lókoponyák variációs szélessége ilyen szempontból 20,2—25,3 %-ig terjed, ami azt mutatja, hogy közöttük valamivel keskenyebb agykoponyájú lovak fordultak elő, mint az avarkoriak között. d) Az archosszúság (N—P) indexe az agy- és arckoponya arányát mutatja a bázishosszúság százalékában kifejezve. A gyenesdiási lovakon a zsigerkoponya 60,6— 63,6 %-ig terjed, a deszki lovon pedig 62 %. A méretek felvételének különböző módszerei miatt a honfoglaláskori lovakkal való összehasonlítás itt nem ad reális eredményt, csupán a Nagy által közölt 63,5 %-os középértéket állíthatjuk az avarkori lovak hasonló, illetve ezzel egyező értékei mellé. e) Az arcszélesség (Zmi—Zmi) határértékeinek viszonyszámait a gyenesdiási lovakon 33,0-—37,0 %-nak találtuk. A deszki ló arcszélessége 36,7 %-át alkotja az alaphosszúságnak, míg a bólyi avarkori lovaké 36,5—38,4 / 0-ot tesz ki. A honfoglaláskori lovakon a közzétett adatok alapján ez a méret 35,0—39,0 %-ig terjed. f) A száj padláshossz (St— P) a gyenesdiási lovakon az alaphossz 52,8—54,0 %-a, a bólyi lovakon egyformán 53,5 %-a. A honfoglaló magyarok lovain a szerzők ezt az arányt 52,6—56,8 %-nak találták. g) A szájpadlásszélesség (M 1 —M x ) a gyenesdiási avarkori lovakon 13,7—15,0%, a deszki avar lovon 14,9 és néhány honfoglaláskori lovon 14,6—16,6% között van. Bár a honfoglaláskori koponyák szélességi méreteinek felső értéke egyes esetekben 26. Közli Bökönyi a 3. jegyzetben i. m. 96. p.
