Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
tokon erősen fejlett izomtapadási felületek vannak. E jelekből 10—12 éves hím állatra következtethetünk. Az ujjperceken szembetűnő csontkinövésekből ítélve, az állat valószínűleg sánta volt. b) A koponya és a mandibula hiányzik. A végtagcsontok hiánytalanul megvannak. A csigolyák ízületi felületei, továbbá a humerus, a radius, a femur és a tibia proximalis végén levő epiphysisporc még nem csontosodtak el. Ugyanezen csontok distalis végén az elcsontosodás végbement. Az előbbinél feltétlenül fiatalabb ló lehetett, korát subadultusnak becsülhetjük. A lapos csontok és a bordák erősen töredezett állapotban vannak. Házi tyúk (Gallus gallus doni. Brisson. Kakas humerusa, 2 femurja, tibiája, 2 tarsometatarsusa és 3 db csövescsont végdarabok nélkül. 43. sír Szarvasmarha (Bos taurus L.) Baloldali femur juvenilis állatból. Az epiphysisek nincsenek elcsontosodva, a csont még nem érte el a fajra jellemző nagyságot. Ló (Equus caballus L.) Subadultus, de inkább még fiatalabb állat teljes csontváza. A koponya és a mandibula erősen töredezett állapotban van. Annyi azonban megállapítható volt, hogy az M 3 még nem hasadt ki, több fog pedig váltódik. A humerus proximalis vége nincs elcsontosodva, a distalis végen ugyan a csontosodás előrehaladottabb, de a csontosodás vonala még jól látható; a radius végdarabján a csontosodás még nem ért véget, a femuron az epiphysisek még szintén nem csontosodtak el. Az állat korát 3—3,5 évesnél alig becsülhetnénk többre. II. Az ismertetett leletekből következtetéseket levonni a háziállatok történetére csak a feltárt csontanyag részletes elemzésével lehet. Mivelhogy az ilyen vizsgálat az azonos fajú állatok maradványainak összehasonlítása révén végezhető el, miként a más lelőhelyeken előkerült csontokkal való egyeztetés is csak így lehetséges, anyagunkat a továbbiakban állatfajonként értékeljük. Ló — Equus caballus L. A népvándorlás korában, nevezetesen az avaroknál, a lovak sírba helyezése nem volt ritka jelenség, mint ahogy azt a gyenesdiási temető 8 sírjában talált lócsontok, de főként a 7 teljes lócsontváz bizonyítja, több más hasonló korií lelőhely leleteivel együtt. Feltehetően a harcosoknak járó tiszteletadás rejlik a lovaknak a lovassal együtt való eltemetésében, ami egyben arra is fényt vet, hogy a ló a tárgyalt korszakban mint hátasló játszott elsődleges szerepet. A teljes csontvázakból megállapítható, hogy a gyenesdiási késő avarkori lovak mindegyike a könnyű, melegvérű lovak csoportjába tartozott. Anélkül, hogy a származás szerinti osztályozás nemzetközileg még ma is sok bizonytalansági tényezőt rejtegető talajára kívánnánk lépni, megjegyezzük, hogy a taki- és a tarpánszármazékok szerinti felosztás 7 újabban nem használatos. Terjed az a felfogás, amely szerint a szerzők tekintélyes csoportja az összes házilovak származását a Przewalski7. Amschler, W. : Die ältesten Funde des Hauspferdes. Wiener Beiträge zur Kulturgeschichte und Linquistik. 4. Wien. 1936. 497—516. p. — Antonius, O.: Grundzüge einer Stammesgeschiehte der Haustiere. Jena. 1922. 246—303. p. — Hankó B.: A magyar ló eredete. Debreceni Szemle. 9. 1935. február. 1—'76. p. —- Zeuner, E. F.: A History of Domesticated Animals. New-York and Evanston. 1963. 299—337. p.
