Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
ségeinek felismeréséhez. Az arra alkalmas csontleletekből ugyanis megállapítható az állatok típusa és ennek alapján azok földrajzi eredete, de jelen esetben, hogy a vizsgált állatok közvetlenül az avarok által behozottak, vagy a korábban itt élő lakosság által tenyésztett állományokból valók voltak-e, az csak részben dönthető el. Annyi bizonyos, hogy a gyenesdiási temetőben talált késő avarkori állatcsontok ilyen szempontból nem látszanak egységesnek, mert amíg a lovak inkább az avarok által behozottaknak tűnnek, az egyéb állatfajok részben nem illenek a nomád életmódba, részben pedig csontleleteik jórészt a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, mondhatni meghonosodott állatok benyomását keltik. Más vonatkozásban ez azt jelenti, hogy Gyenesdiáson a tárgyalt korszakban már nemcsak nomád életmódot folytató, hanem letelepedett, földművelő-állattartó nép is élt, vagy talán már kizárólag csak ez utóbbi létezett. A lócsontvázak azonban valószínűsítik a nomád szervezet egyidejű fennmaradását, illetőleg tanúskodnak az abból származó hagyományok továbbéléséről. I. Tekintettel arra, hogy a sírokban levő állatcsont-mellékleteknek számos kultúrtörténeti vonatkozásuk van, az állatmaradványokat a következőkben síronkénti előfordulásuk szerint ismertetjük. 1. sír Szarvasmarka (Bos taurus L>.) Jobboldali femur aduitus 6 állatból, amelynek diaphysise törött; scapula-darab. Juh (Ovis aries LJ Koponyacsontok apró töredékei, az os frontalen a szarvcsap bázisa ovális alakú; mandibula jobboldali teste P ls P 2 , P 3 fogakkal (az M 3 még nem hasadt ki), továbbá a baloldali test metszőfogi része, valamint a mandibula hollócsőr- és bütyöknyúlványa ; 6 db különálló fog ; metacarpus proximalis harmada ; metatarsus proximalis fele; phalanx I. A csontok összetartozóak, egyetlen juvenilis állatból valók. Sertés (Sus scrofa dorn, h.) Baloldali scapula distalis harmada, juvenilis állatból. (A temető egyetlen sertés-lelete.) Ló (Equus caballus íi.) Teljes csontváz. A koponya erősen töredékes állapotban van, a többi csontok viszonylag jó megtartásúak. A koponyacsontok varratai sem a külső, sem a belső felületen nem látszanak, a végtagcsontokon az epiphysisek csontosodási vonala elmosódott. A fogak erősen kopottak, a metszőfogakon a rágólap kerekded, a magnyom ovális, amely jelek 13—14 év körüli aduitus, illetve maturus állatra mutatnak. Öregedő állatra engednek következtetni a jobboldali elülső phalanx I.-en és a baloldali elülső phalanx III.-on levő csontkinövések is. A dens caninusok fejlettsége hímállatra vall. 6. Az állatok életkorának meghatározása a fogazat és a csontozat állapotának figyelemhevételével történt. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően juvenilisnek tekintettük a fajra jellemző nagyságnál jóval kisebb, keskenyebb, erősen porózus csontot, amelyen a varratok, illetve az epiphysis-porcok még nem csontosodtak el; subadultusnuk vettük, ha a csont már nagyjából elérte a fajra jellemző nagyságot, bár a varratoknál és az epiphysiseknél az elcsontosodási folyamat még nem fejeződött be ; aduitusnak minősítettük azokat a teljesen kifejlett állatokat, amelyek végtagcsontjain a diaphysis és epiphysis összefort; maturusnak számítottuk, ha a csontokon érési jelek: ízületi kopások, az elcsontosodási vonal elmosódottsága stb. voltak láthatók; senilisnek tekintettük azokat, amelyeken az öregedési jelenségek: a túlzott csontkopások, ízületi felületeken folytonossági hiányok, csontkinövések stb. mutatkoztak.
