Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)
igényjogosultak kategóriáit. Elsősorban a hadirokkantak, hadviseltek, gazdasági cselédek és állandó mezőgazdasági munkások igényét ismerte el a földhöz, A néptörvény még a magántulajdon elvi alapján állt: a kisajátított földért az ingatlan és berendezései 1913. évi forgalmi értékében kártalanítást kívánt fizetni, de ennek pénzügyi lebonyolításáról külön törvénynek kellett volna rendelkeznie. Az 1919: XVIII. néptörvény végrehajtására a földművelésügyi miniszter 570 földosztó bizottságot küldött szét az országba. Ezek működése azonban nem annyira a reform keresztülvitelét, mint inkább a termelés folytonosságának biztosítását szolgálta. A föld felosztását a népkormány az 1919. évi termés betakarítása utáni időre ígérte. Tavasszal sikerült is a nagy- és a középbirtokokon 1918 őszén elmaradt szántás és vetés túlnyomó részét pótolni. Csak az ipari növényeknél mutatkozott vetőmaghiány. Földosztásra ellenben később sem került sor. A Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának XXXVIII. sz. rendelete a nagy- és a középbirtokokat szocializálta, és szövetkezeti művelésre a mezőgazdasági proletároknak adta át. Majd a Földművelésügyi Népbiztosság rendeletére a helyi agrárproletárokból mindenütt termelési bizottságok alakultak, ezek alá rendelt gazdasági biztosokkal. Mintegy 1300 ilyen, a gazdálkodáshoz értő biztos működött az országban, akiknek nagy része — más lehetőség lányában —- nem volt más, mint a volt földbirtokos vagy gazdatisztje. Az ország meg nem szállt területén több mint 7 millió kh földet sajátítottak ki, 42 magántulajdonban 6,3 millió kh-nyi kisbirtok maradt. A termeiéiszövetkezetek kiépítése a rendelkezésre álló rövid idő alatt Somogy, Fejér, Veszprém és Csongrád megyékben sikerült leginkább. A Tanácsköztásaság a szocializált birtokok kezelését, irányítását, felügyeletét és az ott dolgozók jogviszonyait is szabályozni kívánta. A hozandó törvény alapelveinek megtárgyalására Országos Földművesko?igresszust tartatott Budapesten, több ezer résztvevővel. A kialakuló tervek megvalósítását azonban megakadályozta, hogy augusztus elején burzsoá intervenciós csapatok szállták meg Budapestet és az ország nagy részét, majd a hatalomra jutott ellenforradalmi uralom visszaállította a polgári gazdasági és társadalmi rendet s azzal együtt a földbirtok magántulajdonát. A századfordulón csak a parcellázás idézett elő bizonyos változást az aránytalan birtokmegoszlás terén. Az Amerikába kivándoroltak pénzküldeményei gyarapították a kisparaszti rétegek föld vásárló erejét 43 A megnövekedett földkeresletet azután magánosok és pénzintézetek üzletszerű parcellázásokkal igyekeztek kihasználni, amit az 1897 : XXXII. törvénvcikk kötvényes kölcsönök kibocsátásával elő is mozdított. Az 1905—1913. években 921 325 kh-nyi és 1913—1917-ben további 142 136 kh-nyi birtokfeldarabolás történt az országban. 44 Ez a több mint egymillió holdnyi föld gyarapította ugyan a kis- és a törpebirtok területét, de alig csökkentette a nagybirtok túlsúlyát, mert —- mint tudjuk — a sűrűn lakott, földéhes vidékeken parcelláztak, az jórészt a középbirtok állagát apasztotta, és elkerülte a latifundiumoknak a nagyobb községektől távol fekvő, gyér népességű vidékeit. Vámpolitika Magyarország az 1867. évi kiegyezéskor 10 évre vámszövetséget kötött Ausztriával (1867: XVI. te). Ezt némi módosításokkal két ízben (1878-ban és 1887-ben) meghosszabbították, mindkétszer csak nehezen, 1897-ben pedig lejárt anélkül, hogy 42. 3 millió hold szántót, 2 millió hold erdőt, több mint 1 millió hold legelőt, 500 ezer hold rétet, 200 ezer hold szőlőt és mintegy 300 ezer hold terméketlen területet. 43. Nagy Lajos: Közgazdasági olvasókönyv. Bp. 1913. 171. p. 44. Tékái László: Földbirtokviszonyok. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. 419. p.
