Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Die Geflügelfeder im ungarischen Wirtschaftsleben bis zum Beginn unseres Jahrhunderts
A magyar tollkivitel elemzése alkalmával az exportárak kérdésével is foglalkoznunk kell. Hosszabb időszakra vonatkozóan valamennyi kiviteli árucikkünknek — így a tollnak is — ismerjük a külforgalomba került mennyiségét és értékét. Ezek egybevetésével azután évről évre kiszámítható a kiviteli egységár. Igaz viszont, ismeretlen, hogy milyen arányban szerepeltek a kivitt mennyiségben a különféle minőségek. Az 1882-től 1913-ig tartó időszakról folyamatosan rendelkezésre álló adatokból a toll — és összehasonlításul a búza — évi átlagos kiviteli egységárainak kiszámítása a 4. táblázatban foglalt adatokat eredményezte. 116 Szemléletes összehasonlításra alkalmas továbbá, ha az 1882—1913. évi magyar tollexport értékének statisztikai indexszámait vetjük egybe az egyéb baromfitermékek és — az általánosabb érdeklődésű olvasó kedvéért — a búza kiviteli értékének indexszámaival. 117 Egyfelől a toll és másfelől az élő baromfi, a leölt baromfi és a tojás együttes exportértékének ez a folyamatos összehasonlító nyomon követése azt mutatja, hogy a tollnak érték szerinti részesedése a baromfitenyésztésből származó összes kivitelben az 1882. évi 59%-ról 1913-ig fokozatosan 13%-ra esett viszsza. A toll a nyolcvanas évek után a hazai baromfitenyésztési kivitelben egyre inkább hátra szorult, pedig a dísztoll-üzlet csak a kilencvenes évek elején indult fejlődésnek, 118 ugyanakkor az eleven szárnyasok kiviteli értéke lényegében stagnált és a leölt baromfié, valamint a tojásé erőteljesen fejlődött. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy tollbehozatalunk értéke a kiviteli értéknek 1882. évi 3%-áról 1913-ra annak 13%-ára emelkedett, sőt 1911-ben annak 16 %-a volt, 119 úgy az egykor fejlett magyar toll-külkereskedelemnek az 1900. év körüli és utáni alakulása vízibaromfi-tenyésztésünk akkori Örvendetes fejlődéséhez képest, amely részben a parlagi állományoknak emdeni gunarakkal és pekingi gácsérokkal történt javítására is visszavezethető volt, nem tekinthető kedvezőnek. DIE GEFLÜGELFEDER IM UNGARISCHEN WIRTSCHAFTSLEBEN BIS ZUM BEGINN UNSERES JAHRHUNDERTS von ZSUZSANNA MARTHA Eine dem Ei und Fleisch folgende bedeutsame Nutzbarmachung der Geflügelzucht bildet die Feder, deren Gebrauch im Bettzeug eine altherkömmliche keltisch-germanische Gepflogenheit ist. Federkissen wurden bereits schon im mittelalterlichen Ungarn gebraucht. Weitaus später, aus einigen um die Wende des XVIH-tenund XIXten Jahrhundertes ausgefertigten bäuerischen Nachlassbestandlisten geht hervor, dass dem Federbettzeug in Ungarn überall ein hoher Wert beigemessen wurde. Beschreibend-statistische Werke aus der Mitte des vorigen Jahrhundertes heben die beträchtliche Federerzeugung und den Federhandel einzelner Gegenden des Landes, wie z. B. Gömör und Tóköz hervor. Im Rahmen der heimischen Tierzählungen wurde der Geflügelbestand erstmalig in 1884 aufgenommen, jedoch nur in den Ackerland besitzenden Wirtschaften. Zu dieser 116. A Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozat 63. sz., 1923-ban kiadott kötete az 1882től 1913-ig évenként külkereskedelmi forgalomba került áruk mennyiségót és koronában kifejezett értékét összehasonlításra alkalmas feldolgozásban tünteti fel. 117. Lásd a 4. ábrát. 118. Kereskedelmünk és iparunk az 1907. évben. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi ás Iparkamara. Bp. 1908. 102. p. 119. A Magyar Szent Korona Országainak 1882—1913. évi külkereskedelmi forgalma. Bp. 1923. 118. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Uj Sorozat. 63. kötet.)
