Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
botanikai alapon!), hogy a magvak nem egyidőbeliek, közöttük hosszú időközök vannak, sőt valószínűnek tartja, hogy többféle nép termelte ezeket. 111 Meg kell még említeni azt a megállapítását is, hogy a lengyeli magleletek nemcsak az addigi magyarországi (nyilván elsősorban az általa feldolgozott „neolitikus" magvakra gondolt az aggteleki barlangból), de a nyugati cölöpépítmények leleteit is megelőzik korban, amire a magvak „primitív" alakjából következtetett. Korszakot ugyan nem jelölt meg, de itt mindenki csakis a neolitikumra gondolhatott. A lengyeli magleletekkel foglalkozók (elsősorban botanikusok) természetesen csak Deininger munkáját vették alapul, így a téves kormeghatározását is változatlanul átvették. De megerősítette őket ebben az is, hogy a külföldi régészeti szakirodalom a lengyeli őskori lakótelepet ugyancsak neolitikusnak fogadta el. Ez a tévedés, illetve egyoldalú megállapítás végigkíséri a szakirodalmat egészen a legutóbbi évekig, vagyis közel 80 éven át egyszer sem vizsgálták felül a kormeghatározást, és a Tompa által említett helyesbítést sem vették figyelembe kellőképpen. Matthias Much 1908-ban az európai élelmezési és haszonnövények őskori történetét állította Össze, melyben Lengyel mint neolitikus lelőhely szerepel. 112 Fritz Netolitzky 1930-ban a közép-európai kultúrnövények történetével foglalkozva megemlíti ugyan Tompa újabb lengyeli eredményeit, ő maga is hajlik afelé, hogy a lengyeli magleleteket bronz-, illetve kora vaskorinak tekintse, de a felsorolásban mégis a régi írókra való hivatkozással több ízben neolitikusnak tartja. 113 1949-ben Kari és Franz Bertsch foglalja össze a kultúrnövények történetét, de Lengyellel kapcsolatban itt ugyanazt a kormeghatározást találjuk továbbra is. 114 1957-ben Werner Rothmaler és Ingrid Natho a thüringiai és szászországi neolitikus növényleletek analógiái közé ugyancsak a régi írókra való hivatkozással a lengyeli magvakat is besorolja ebbe a korai időszakba. 115 Wolfgang La Baume 1961-ben Netolitzkyra való hivatkozással említi Tompa Lengyelre vonatkozó kronológiai megállapítását, de nem foglal határozottan állást, sőt Lengyelről ő is neolitikus zabot említ. 116 Legutoljára Zdenek Tempír idézi a lengyeli magvakat, de ugyanazt a hibás időrendet alkalmazva, amit Deininger óta végig kísértünk az előbb. 117 Az alábbiakban a kormeghatározás tisztázását, illetve helyebítését kíséreljük meg. Mivel Deininger a leletegyütteseket nem tartotta egymástól elválasztva, ma már lehetetlen a még meglevő maganyagot pontos lelőhellyel és így korszakkal azonosítani. Sajnos ugyanezt mondhatjuk el a régészeti anyagról is, amiket a szekszárdi múzeumban őriznek. Ezért csakis Wosinsky leírásaira vagyunk utalva, melyek szerencsére igen gondosan készültek. A leírások mellett képeket is közöl egyes leletekről, így néhány bizonytalan esetet kivéve elég jól meg tudjuk határozni a magvak korát, annak feltételezése mellett, hogy a Wosinsky által közölt magmeghatározások helytállóak. A meghatározások különben bizonyára Deininger feldolgozó munkájának elkészülte előtti időből származnak, mert szám szerint mindössze három faj nevét említi, és több ízben is később történő meghatározásokra hivat111. Deininger Imre: a 2. jegyzetben i. m. 21, 23—24, 28—30. p. — Wosinsky, Mór: a 106. jegyzetben i. m. 256—281. p. 112. Much, Matthias: a 47. jegyzetben i. m. 206, 215. p. 113. Netolitzky, Fritz: a 47. jegyzetben i. m. 17, 25, 39, 43, 45, 52. p. 114. Bertsch, Karl u. Franz: a 48. jegyzetben i. m. 28, 32, 38, 77, 82, 90, 164, 173, 209. p. 115. Iiothmaler, Werner — Natho, Ingrid: BandkeramLsche Kulturpflanzenreste aus Thüringen und Sachsen. (Beiträge zur Frühgeschichte der Landwirtschaft 3. Wissenschaftliche Abhandlungen 24.) Berlin 1957. 77, 82, 83, 85. p. 116. La Baume, Wolfgang: all. fejezetben i. m. 19, 31—32. p. 117. Tempír, Zdenek: a 44. jegyzetben i. m. 95—96. p.
