Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig
versenyt támasztott. Középminó'ségű tollaink fő versenytársa azonban ott a kínai kacsatoll volt. Ezt alacsony munkabért fizetve, óriási mennyiségben gyűjtötték össze szemetesen és valahogyan megtisztították, majd Európában (Németországban, Dániában, Csehországban) kitűnő gyári tisztítás után számtalan fajtára válogatták szét. Barna színének ellenére is külföldön kiszorította olcsó minőségű fóliáinkat. 89 Az országos vízibaromfi-állomány s az évi tollkivitel és tollbehozatal mennyiségi adatainak egybevetésével hozzávetőleg megbecsülhető az egykori belföldi tollfelhasználás mennyisége, amire egyéb támpontunk nincsen. Ha abból indulunk ki, hogy egy kisebb testű parlagi lúd évenként kb. 0,3 kg, egy parlagi kacsa pedig 0,15 kg tollat adhatott, 90 azt találjuk, hogy 1895-ben a mintegy 5,6 millió lúd és 2,6 millió kacsa tolltermelése megközelíthette a 21 000 q-t. 91 Ez a mennyiség mégis kevesebb a teljes tolltermésnél. Az állományt ugyanis november hó végén írták össze s így a 21 000 q-ban nincsen benne az 1895. évi kelésű, őszig átlagosan kétszer tépett, de november végéig már levágott vízibaromfiak tolltermelése is, amelyet a novemberi állomány tolltermésének 20—25 %-ára, kereken 5000 q-ra lehet becsülni. Ezek szerint az 1895. évi összes tolltermés elérhette a 26 000 q-t. Ebből a mennyiségből levonva az 1894—4890. évek tollkiviteli többletének kereken 21 000 q-nyi átlagát, valószínű, hogy mintegy 5000 q toll került belföldi használatra, illetve belföldi raktárakba. Feltételezve, hogy az egy főre eső tollfelhasználás alig haladhatta meg a 0,5 kg-ot, továbbá, hogy a nép alacsony életszínvonala miatt ugyanazt a tollat 30—40 évig is használták ágyneműben, az ország 1895-ben 18,4 millióra becsült lakosságának 92 kb. 2600 q új tollra lehetett évenként szüksége az ágynemű felújításához. A kistermelők rendszerint a hetipiacon adták el a tollat lehetőleg közvetlenül a fogyasztóknak. A tehetősebbektől házaló tollfelvásárlók gyűjtötték azt össze a falvakban és a tanyákon, majd tovább adták a kiskereskedőknek. E házalók nem a legjobb hírnek örvendtek, mert gyakran becsapták az eladókat, sőt saját megbízóikat, a kereskedőket is, súlypáttal (báriumszulfáttal) nehezítve az összeszedett tollat, 93 A kiskereskedők — kézi válogatással az árut piacképessé téve — a vidéki tollnagykereskedőknek szállítottak. Utóbbiak azután többnyire a budapesti tollexportőrökhöz juttatták el árujukat, csak ritkán exportálták maguk. 94 A nyolcvanas évek folyamán a magyar baromfitermékek kivitelében mindvégig a könnyen 89. Kereskedelmünk és iparunk az 1909. évben. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Bp. 1910. 129. p. 90. Az újabb szakirodalomban közölt adatok szerint egy közepes testsúlyú lúdról évenként mintegy 380 g toll nyerhető. (Lacza Béla: Lúdtenyésztés. Bp. 1902. 111. p.) Tekintetbe véve azonban azt, hogy a múlt század végén még a kis testű parlagi ludat tartották általánosan, és ennek tolltermelése jóval kevesebb lehetett, mint egy mai közepes testsúlyú nemesített magyar lúdé, a miilt század végére visszavetítve a 300 g-os évi átlagos tolltermelést tekinthetjük reálisnak. A kacsa évi átlagos tolltermelését napjaink szakirodalma, tekintet nélkül a fajtára, 150 g körülire teszi. (Állattenyésztési enciklopédia. 2., átdolg. kiad. Bp. 1961. 3. köt. 435. p.) 91. Minthogy 1895-ben Magyarország és Horvát-Szlavonországok baromfiállományát fajok szerinti részletezés nélkül írták össze, a vízibaromfi 1884. évi arányát (17% lúd és 8% kacsa) vetítettük az 1895. évi összes baromfiállományra (32 765 339 db-ra). A ludaknak az 1884. évi országos baromfi létszámon belüli számaránya — mint említettük — a közlegelők egy részének időközben történt feltörése következtében 1895-ig csökkent ugyan, feltehető azonban, hogy ezt az állományapadást némileg ellensúlyozza a statisztikában az, hogy 1895-ben a szántófölddel nem rendelkezők rúdjait is felvették, nem úgy, mint 1884-ben, amikor azokat az állományfelvétel alkalmával kihagyták. 92. Magyar Statisztikai Évkönyv. Új Folyam. VIII. 1900. Bp. 1901. 12. p. 93. Orosháza néprajza. Orosháza, 1965. 271. p. 94. Balogh Zoltán : a 72. jegyzetben i. m. 25. p.
