Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig
A harmincadhivatal adatai szerint pl. 1735-ben 712 fl értékű tollimportunk és 324 fl értékű tollexportunk volt. A megfelelő számok 1736-ban 127 és 238, 1737-ben 125 és 274, 1738-ban 64 és 41, 1739-ben 144 és 20. Mind a behozatalban, mind a kivitelben Ausztria, Morvaország, Szilézia és Lengyelország állt az élen. 67 A kivitel csak a XVIII. és XIX. század fordulóján jutott végleg túlsúlyra. Schwartner szerint 1802-ben 358 881 font fosztatlan és 445 font fosztott ágytollat vittek ki az országból. 68 (Ez majdnem 1800 q-nak felel meg.) Ecsedi nem említi az exportált toll menynyiségét, de ugyanúgy, mint Schwartner, ő is úgy tudja, hogy „nagyobb része annak a' tollnak, mellyel a' Prágai 'Sidók oly nagy kereskedést űznek, Magyar Országból való 1 '. 69 Horváth Mihály közli, hogy 1790-től 1825-ig évenként 200—800 ezer font súlyú ágytollat szállítottak ki Magyarországról. 70 1823-tól 1827-ig 7105 q volt az exportált toll és pehely évi átlagos súlya. 71 Ennek, a késő feudalizmus korában lebonyolított tollexportnak jelentőségét kiemeli az a tény, hogy a baromfitenyésztés volt a magyar agrártermelésnek legelhanyagoltabb ága, amellyel csak jobbágy- és zsellérasszonyok foglalkoztak tömegesen. A toll gyűjtésével és értékesítésével foglalkozó régi cseh- és morvaországi kereskedőcsaládok vállalkozó szellemű tagjai a XVIII. század végétől kezdve rendszeresen jártak át Magyarországra, hogy az itteni nagyobb tételeket is felvásárolják. Utóbb közülük többen — a jó üzleti lehetőségek láttán — át is települtek hozzánk, s alapítói lettek a legrégibb hazai tollkereskedő cégeknek. 72 A baromfitenyésztés termékei közül a toll volt legrégibb kiviteli cikkünk, hiszen élő és leölt baromfiban, valamint tojásban, a nyugati határszéli batyuzástól eltekintve, csak a XIX. század közepén vált a magyar export jelentősebbé. Korizmics a kiviteli adatokat elemezve, közli, hogy 1844-ben 465 040 forint értékű volt a magyar tollexport. 73 Kuhinyi megállapítja, hogy baromfitollért mintegy 3 millió forintot vehetünk be évenként. 74 Egyes hazai tollkereskedő cégek, 1860-ból fennmaradt üzleti könyveik szerint, a következő városokban élő felekkel álltak összeköttetésben: Amsterdam, Drezda, Mannheim, Essen, Stuttgart, Zürich, Bázel, Bécs, Prága, Ulm stb. Az 1873. évi bécsi világkiállításon egy budapesti tollkereskedő „Verdienst Medaille"-t kapott. 75 A statisztika 1882-ig a sörte- és szőrexporttal együtt mutatta ki a tollkivitelt is, bizonyos azonban, hogy az áru legnagyobb része toll volt ebben a kategóriában. K on eh szerint 1868 és 1874 között évi átlagban 3,5—4 millió forint volt az Ausztriába és a vámkülföldre kivitt toll értéke. 76 Ugyanő azt is megállapította, hogy a Monarchiából 1866-tól 1875-ig évenként átlagban 25 141 q ágytollat és pelyhet expor«7. Magyarország ki- és beviteli forgalma az 1735., 1736., 1737., 1738. és 1739. években. Közli: Köszeghy Sándor. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894. 176—177., 182—183., 274—275., 280—281. és 358—359. p. 68. Schwartrur, Martin: Statistik des Königreichs Ungern. Erster Theil. Ofen, 1809. 231. p. 69. Ecsedi Dániel: Statistics. Debreczen, 1814. 125. p. 70. Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon. Közölve: Kisebb történelmi munkái. Pest, 1868. III. köt, 342. p. 71. K—k: Teendőink mezőgazdaságunk emelése érdekéhen. Gallus. 1879. márczius 15-i sz. 72. Balogh Zoltán: Tollkivitelünk kialakidása és jelentősége. Doktori értekezés. Bp. 1938. 3. p. (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára.) 73. Korizmics László: Gazdasági levelek. Pest, 1867. 158—159. p. 74. Kubinyi Lajos: Nemzetgazdasági statistika. A földmívelés, ipar és kereskedelem helyes arányai Magyarországon. Bp. é. n. 33. p. 75. Balogh Zoltán: a 72. jegyzetben i. m. 35. p. 76. Kőnek Sándor: Magyar Birodalom statistikai kézikönyve, folytonos tekintettel Ausztriára. 2. teljesen átdolg. kiad. Bp. 1878. 298. p.
