Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig

100 kh-nál nem nagyobb 100 kh-nálnagyobb gazdaságokban összeírva 1000 darab 1000 darab % Lúd 4854 86 777 14 Kacsa 2156 82 519 18 Együtt 7010 84 1296 16*3 Érdekes összeállítást közöl az 1884. évi statisztika alapján Borovszky Károly az ország legnagyobb és baromfitenyésztési szempontból egyik élen járó megyéjéről, a keletről és nyugatról egy-egy nagy folyótól határolt Pest megyéről. Eszerint a megye összesen 2 204 060 db-nyi baromfiállományának (a galambokat ide nem értve) 16,6 %-a volt lúd és 10,2 %-a kacsa. Egy négyzetkilométerre 31,6 lúd és 19,5 kacsa, 1000 lakosra pedig 391,4 lúd és 242,4 kacsa jutott.

44 Általános mezőgazdasági üzemstatisztikai összeírás keretében 1895 november havában vették fel újra Magyarország baromfiállományát. Ekkor már a szántófölddel nem rendelkező baromfitartók állományának számbavételére is sor került. 1895-ben az országos baromfilétszám (ugyancsak Horvát- és Szlavonországok nélkül) 29 354 000 db volt.

45 Ali évvel korábbihoz (32 354 000 db-hoz) képest mutatkozó csökkenés főként arra vezethető vissza, hogy november végéig az évi szaporulatnak már nagyobb részét fogyasztották el, mint 1884-ben a szeptemberi összeírás időpontjáig.

46 Az 1895. évi felvétel — sajnos — nem tért ki a fajok szerinti részletezésre is, valószínű azonban, hogy a ludaknak az 1884. évi országos baromfilétszámon belüli számaránya (17%) a sok közlegelő felosztása és feltörése következtében 1895-ig csökkent.

47 A lúd- és a kacsaállománynak jelentős hányadát a középparaszti gazdaságokban tenyésztették. A községi és más közlegelők feltörése azonban azok lúdtenyésztésére is hátrányos volt. Károsan hatottak vissza a hazai lúdtenyésztésre az 1904. és 1905. évi száraz nyarak is; a gazdák a gyönge takarmánytermés, illetve a kukorica drágasága miatt csökkentették baromfi-, különösen lúdállományukat. Ezért 1905-ben mennyiségileg már érezhetővé vált a tolltermel és visszafejlődése. Ilyen körülmények között az árak — főként a tépett új tollaké és a pelyheké -— emelkedtek az előző éviekhez képest.

48 Egy század eleji kistenyésztői számítás így kalkulálta a tolltermelés jövedelmét: „Hat tenyészlúd — öt tojó és egy gunár — némileg kedvező viszonyok között 50 libát szaporít. A korai libákat Szt. Márton napjáig háromszor meg lehet kopasztani, ebben az esetben legalább 20 kiló tollat adnak, melynek kilójáért átlag 4 koronát számíthatunk, a mi összesen 80 kor.-t tesz".

49 43. Uo. 44. Borovszky Károly: Pest—Pilis—Solt Kiskun vármegye mezőgazdasági statisztikájára vonatkozó adatok. Bp. 1888. 231., 237. és 238. p. 45. A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája. Harmadik rész. Bp. 1900. 71*. p. 46. Mindkét állományadat a galambokkal együtt értendő. 47. Csak 1894 óta kötötte törvény az osztatlan közös tulajdonban álló legelők feltörését a földművelésügyi miniszter engedélyéhez. 48. Kereskedelmünk és iparunk az 1905. évben. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Bp. 1906. 104. p. 49. Egy falusi asszony: A lúdtenyésztés jövedelme. Szárnyasaink. 1904. 238. p. Itt jegyezzük meg, hogy az 1S92 : XVII. törvénycikk alapján 1892. augusztus 11. napjával (2.325/