Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig

maze- oklevél többek közt azt a kikötést tartalmazza, hogy a földesúrnak vitt ludak fehérek legyenek.

7 A középkori Magyarországon tollas párnát használtak az előkelők, amint arról pl. egy 1415. évi adat tanúskodik.

8 Bethlen Miklós (1642—1716) önéletírásában,

9 valamint több XVII. századi végrendeletben, hagyatéki leltárban szó van egyebek közt párnába való tollról. Iklándi Barabási Istvánné árvái javainak 1658. június 16-án kelt leltárában hat véka ágytoll is szerepel.

10 Bipóczi Keczer Sándor 1697-ben készült végrendeletében olvasható, hogy „...eperjesi Sennyei Miklósné, néhai Lipóczi Keczer Klára asszonyom néném nekem hagyott házamnál.. . vannak ládák. Primo egv nagv föstött láda, kiben csak csupa párnákba való tolla az árvának".

11 Apáczai Csere János „Magyar Encyclopaedia "-ja szerint „Nem igen hasznos állat a' Lud, mindazonáltal nem kell meg vetni, . . . esztendőnként kétszer téphetni meg".

12 A száva-újvári uradalom tulajdonosának, Erdődy Adámné, szül. Bákóczi Erzsébetnek 1686. január 30-án kiadott instrukciója külön pontban foglalkozik a tollal. Tiszttartójának meghagyja, hogy „Tolnak győtéssét és mennél több vánkusok és párnák csináltatássát el ne mulassa".

13 Ezzel szemben a parasztság körében ebben a korban még akadályozhatta a tollas ágynemű használatát a tollnak drágasága. Abaúj megye 1669. december 10-én kelt limitációja (hatósági árszabálya) 48 dénárban szabta meg a közönséges vásári lúd párjának árát, egy pár kacsáét pedig 24 dénárban. Ugyanennyi (azaz 24 dénár) volt egy jó kövér malac ára is.

14 Egy kb. száz évvel későbbi adat szerint Kernenden 1767. február 6-án nyolc pár ludat adtak el páronként 40 dénárért, összesen 3 forint 20 dénárért.

15 Mitterpacher Columella! idézve („Quod etiam nos facere censemus . . . quia . . . praestat ex se ... plumam, quam non, ut in ovibus lanam, semel demetere, sed bis anno, vere & autumno, vellere licet") utal arra, hogy ludakat víz és sok fű nélkül bajos tartani; tenyésztésüket egyéb hasznukon kívül azért is javasolja, mert minden évben kétszer, tavasszal és ősszel tollal látják el gazdájukat, nem úgy, mint a juh, amelynek gyapját évenként egyszer nyírják.

16 Mitterpacher szerint a kacsa kisebb gonddal nevelhető fel, mint a liba.

17 Pankl előnyösnek tartja a ludak tenyésztését, mivel nyáron csak fűvel élnek, téli szemes táplálékukért pedig sok( Budapest Régiségei. A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyve XVIII. Szerk. Gerevich László. Bp. 1958. 466. p.) 7. Rodiczky Jenő: Körültekintés a baromfitenyésztés összes ágaiban. Bp. 1902. 59. p. 8. Hazai Oklevéltár 1234—153(5. Szerk. Nagy Imre. Deák Farkas és Nagy Gyula. Bp. 1879. 360. p. 9. Bethlen Miklós önéletírása. Pest, 1858. 1. köt. 349. p. 10. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Bp. 1879. 2. köt. 333. p. 11. Radvánszky Béla; a 10. jegyzetben i. m. Bp. 1879. 3. köt. 356. p. 12. Apátzai Tsere János: Magyar Encyclopaedia. Az az: Tudománytárkönyv. Avagy Minden igaz és hasznos Böltseségnek szép rendbe foglalása, Nyomtattatott hajdan Ultrajektomban 1653 esztendőben Waesberge János' bötüivel. Most pedig Az az: 1803 esztendőben újonnan ki adatott. Nyomtattatott Győrben Streibig József bötüivel. 359. p. , 13. Gazdasági okirat a XVII. századból. Gazdasági Lapok. 1852. 584. p. 14. Régi árviszonyok. Közli: Acsády Igncicz. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894. 89. p. 15. Iványi Béla kijegyzése a volt keszthelyi Festetics levéltár fasc. 2406-ból. (Mezőgazdasági Múzeum adattára.) 16. Mitterpacher de Mitternburg, Lxidovicus: Elementa rei rusticae in usum academiarum regni Hungáriáé. Pars secunda, Budae, MDCCLXXIX. 338. p. 17. Mitterpacher de Mitternburg, JAICIOVÍCUS: a 16. jegyzetben i. m. 339. p.