Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón

Mielőtt Szilárd Gyula összeállítása alapján a jövedelmezőség kérdéseit közelebbről megvizsgálnánk, érdemesnek látszik a gazdaság „terhére" és „javára" könyvelt összegeket eredetük szerint csoportosítani. A „terhére" könyvelt különböző amortizációs jellegű leírások és tőkekamatok a termelési költségnek mindössze 30 %-át tették ki, vagyis ennek mintegy 70 %-át emésztette fel az évi termelésre közvetlenül fordított kiadások összege. A gazdaság javára könyvelt bevételek négy nagyobb csoportba foglalható forrásai közül első helyen -— érthetően — a borhozamok értéke állt (közel 70%), a termelési érték több mint 20 %-a a pálinka és konyak értékéből, egészen kis hányada a gyökeresvessző és — ekkor még — szinte említésre is alig méltó töredéke a szőlőeladásból eredt. Az összeállítót ismerve, forrásunk pontosságához kétség nem férhet. Egész korszakunkra azonban több szempontból is csak nagy óvatossággal •— és kiegészítésekkel — lehet a kimutatás adatait általánosítani. A ki ugyanis akkor készült, amikor a 60 holdas gazdaságban még csupán csak 40 holdról szüreteltek — és annak is egy része első termő volt —, éppen ezért a bortermés a későbbi évek hozamának még a felét sem érte el. Nyilvánvaló, hogy a termelésre fordított „regié" is lényegesen kevesebb lehetett, mint később az üzem teljes termelése idején. 1909-ben pl. egyedül a munkabérre több mint 20 000 koronát költött a gazdaság.

98 Ugyanakkor természetszerűleg nem vehette figyelembe Szilárd Gyula azoknak a beruházásoknak az esedékes törlesztési kamatszázalékát sem, amelyeket csak a következő években fordítottak a pincészet bővítésére és a feldolgozáshoz szükséges berendezésekre. Miután a későbbi évek terméshozamát ismerjük, a gazdaság „javára" könyvelhető termelési értékek esetében sokkal könnyebb a dolgunk, mint a „terhére" vonatkozó termelési költségekkel. Figyelembe véve azonban, hogy a szőlőtelep ;

/

3-a csak a következő években fordult termőre, és a beruházások egy része is a hátralevő időre esett, továbbá, hogy mind a munkabérre, mint a trágyázásra fordított kiadások az 1900-as években jelentős mértékben növekedtek, talán nem járunk túlságosan messze a valóságtól, ha az 1899/1900-as gazdasági év termelési költségét a későbbi évekre vonatkozóan mintegy 70%-kal megemeljük. Ezzel szemben (megbízható forrásokra támaszkodva) — mint utaltunk már rá — a termelési érték a későbbi évek során megkétszereződött. Számokban kifejezve most már mindezt, a termelési költség mintegy 37—39 000 korona körül járhatott évente, viszont a termelési érték a 80 000 koronát is megközelíthette. Az ászári gazdaság tiszta jövedelme tehát hozzávetőleges pontossággal évi 40 000 korona lehetett. Számításaink helyességét megerősíteni látszanak azok a mintegy „előrejelző" kalkulációk is, amelyeket Szilárd Gyula fűzött a szóban forgó jelentésekhez. „40 hold — írta 1900 novemberében — tehát ez évben már egy ezer holdas jó bérbirtoknak megfelelő tiszta jövedelmet hozott, mely jövedelem megfelel 450 000 korona befektetés 4%-os kamatának. A jövő évi tiszta jövedelem — tette hozzá végül — minden valószínűség szerint el fogja érni az egy millió korona 4—4 1

/2%-os kamatát."

99 Az eredmények meglepőek: a szőlőgazdaságból kihozható évi jövedelem — már akkor is — többszörösét tette ki a földművelés nem belterjes ágaiban elérhető tiszta hozamoknak. Adataink szerint a szőlőgazdaságban egy-egy kh tiszta jövedelme átlagosan 714 korona lehetett. Ezzel szemben ugyanott az uradalom 1200 98. OL. P. 189. II. T. Sz. K. 1909. Ászári gazdaság. 99. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1900. sz.n.