Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
szőlősgazdánál nyomban felfedezte a venyigezúzógépet, s mivel azt éppen a trágyatermelésnél — vélte — igen nagy haszonnal lehetne alkalmazni, javaslatot terjesztett elő egy ilyen gép beszerzésére. A tulajdonos a venyigezúzógép megvásárlását még jóváhagyta, de a szarvasmarhatartáshoz — a nagyfokú tőkeigény miatt — már nem járult hozzá. 82 A szóban forgó kérdéssel kapcsolatban még két dolgot mindenképpen meg kell említenünk. Az egyik a műtrágya alkalmazásához kapcsolódott. Mielőtt a szőlő műtrágyázásához fogtak volna, 1898/99-ben igen helyesen trágyázási kísérletet hajtottak végre a telepen. A kísérlet kiváló eredménnyel záródott : 1 kh mútrágyázatlan területen mindössze 1989 kg, a műtrágyázotton pedig 2457, illetőleg 2808 kg szőlőt szüreteltek. A műtrágyázást ezután természetszerűleg az egész telepre kiterjesztették, és a használatát rendszeresítették. A szőlőtermesztés története szempontjából bizonyára feljegyzésre méltó a trágyázás módja is. A szőlő 3 éves koráig Ászáron ún. tányéros (tőkénként!) s a 3 éves kor betöltése után ún. ároktrágyázást kapott. Ez utóbbinál egy-egy közönséges szántóeke vonta sorközi barázdákat mélységben 35—40, szélességben 40—50 cm-re ásólapáttal kibővítették, s a trágyát ezekbe az „árkok "-ba temették el. A gazdaságban többnyire október elejétől a hó végéig tartó szüretre rendszerint 50—60 szedőmunkást és 6—8 puttonyozót vettek fel. 83 A puhafából készült 20 literes puttonyokból általában 12—14, másfajta „szüretelő edény "-bői 10—-12 darab állt a gazdaság rendelkezésére. A puttonyokba rakott fürtöket azután három különleges rugózású kocsira szerelt 12—14 hl-es lajtokba gyűjtötték össze, s a pincészetnél levő szüretelő házba szállították. 84 A hajdani taposást felváltva a szőlőt két-két bogyózó és zúzó malom zúzta össze, s 3 db ún. Mayfarth-féle és egy nagyméretű „Hercules" borsajtó préselte ki. A fajták keverése már a mustkészítés után megtörtént : az Ezerjó, Mézesfehér, Olaszrizling, Kövidinka és Szlankamenka, illetőleg a Sauvignon és Szilváni 1 / 3-át asztali fehér, a Szilváni, Furmint és Mézesfehér legjavából pedig pecsenyebort kevertek. A keverékek ezután az erjesztő pincébe kerültek. A vörösbornak való szőlőt az új présházban szüretelték, ahol a szőlőt egy zúzó és bogyózógépen áteresztve a szőlőlé egyenesen a présház alatt elhelyezett erjesztő hordókba folyt. Egy-egy hordóba itt is különböző fajták mustját keverték: a Carbenet és Merlotból lett a „Carbenet—Merlot vörös "-bor, a Nagyburgundi és Oportóból pedig az „Asztali vörös "-bor. Általános gyakorlattá vált továbbá az is, hogy a zúzás után azonnal megkezdték a préselést, a kettő között nem volt szabad 6—8 óránál több időnek eltelnie. Az erjesztés ideje alatt itt a Maidlinger-rendszerű töltőkályhák fűtésével állandóan 16—18 C°-on tartották a hőmérsékletet. A rendszerint december végén-megejtett első fejtéskor, amikor a fejtőgépek működésbe léptek, a pincéket 5—6 C°-ra lehűtötték. Amint kitavaszodott, sor került a második, s június derekán—végén pedig a harmadik fejtésre is. 80 együtt 10 kh trágyaszükségletét födözné, ez pedig eddig istállótrágyával körülbelül 1200, sertéstrágyával 1600 korona költséggel járt." 82. A gépet, írta Szilárd, a francia Garnier et Redon cég (lile et Vilaine) hozza forgalomba, s darálóval együtt 400 franc-t kérnek érte. Súlya 600 kg, így Ászárra szállítva 700 koronába kerülne. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1901. sz.n. „A gépet 1902 május havában a mosoni Kühneféle és Farkas—Faragó budapesti gyárnak mintaképpen — írta Szilárd — rendelkezésére bocsátottuk, és a közel jövőben már hasonló hazai gyártmányú gépek fognak a szőlőbirtokosoknak rendelkezésére állni." 83. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 652. p. 84. OL. P. 189. II. T. Sz. K. 1900—1909. Ászári szőlőgazdaság. 85. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 653. p.
