Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón

get kellett egy-egy kh után fizetni." A csákvári és fornai szőlőbirtokosok 1858. szeptember 15-én kötöttek örökváltsági szerződést dézsmatartozásuk megváltására. „Ezen egyesség nyomán — szólt a megállapodás — kötelesek a szőlőbirtokosok egyetemlegesen ... a 40 117 forint 14 dénárt osztrák értékben megállapított örökváltságnyi összegét I860, évi január 1-től számítandó 12 év alatt 12 egyforma részletekben,— mindenkor a hátralevő tőkének lejárt 5-ös kamatjaival együtt lefizetni". A boglári parasztoknak hasonló feltételek mellett 8856 osztrák értékű forintot kellett örökváltság címén szőlőjük után 12 év alatt letörleszteni.

8 A szerződések azonban hiába írták elő a törlesztési részleteket, egy-egy rossz termés, máskor az alacsony eladási árak, számtalanszor pedig a kelendőség hiánya az egyébként is folyton pénzszűkében levő parasztokat egyszerűen olyannyira fizetésképtelenné tette, hogy tartozásaikat még a hatóság sem tudta rajtuk bevasalni. Az 1868. évi törvény egyik rendelkezése azután lehetővé tette a szőlőváltságra jogosultaknak, hogy az állami közbenjárást igénybevéve a még esedékes törlesztési tartozások összegét államkötvényekre váltsák át — áthárítva ezzel a tartozás további behajtását az államhatalom illetékes pénzügyi szerveire. A tartozások fizetése körül tapasztalt huzavona, sok-sok bajlódás és gyakori pereskedés után az uradalom örömmel ragadta meg a törvény által nyújtott kedvező lehetőséget, s mivel a bokodi, száki, csákvári, magyaralmás!, császári, majki és oroszlányi parasztok fizetési kötelezettségeiknek „az uraság kárára nagyon hanyagul, alig felelvén meg", ezért hátralékos tartozásukat már 1869-ben államkötvényekre váltotta be.

9 A korábbi évekről elmaradt tartozásaikat azonban számos község szőlősgazdái még 1870-ben is törlesztették.

10 Ahol a beváltásra nem nyílott lehetőség, mint például a vértesbogiári szőlőváltságosok esetében, az uradalomnak még az 1880-as években is perbe kellett szállnia a parasztokkal az évek óta hanyagul vagy egyáltalán nem fizetett és felgyülemlett tartozások ügyében.

11 Ahogy a feudális bordézsmát rendre-sorra önerőből megváltotta valamennyi falu szőlőbirtokossága, az uradalom szőlő- és bortermelése a mindössze mintegy 7 kh-as öregtőkés, aránylag gyenge minőségű bort termő csákvári szőlőhegyre korlátozódott. A szőlőhegy bora „silánysága miatt tartásra sem érdemes" — jelentette pl. 1862-ben a csákvári kasznár.

12 Nagysága nemcsak eltörpült, hanem egyenesen elveszett a földművelő gazdaságok méretében. Évi bortermése jobb esztendőkben sem igen emelkedett 100 akó fölé, nem fedezve még a csákvári kastélyháztartás évi szükségletét sem.

13 Amikor 1890-ben megnyílt a csákvári földmíves iskola, az ottani oktatás céljaira 3 holdon mintaszőlőtelepet létesítettek. Ennek borhozama már jóval fölülmúlta az időközben lassan kipusztuló öreg szőlőhegy 7. OL. P. 187.

1. D. 1. a. 1857. sz. n. ; 19/18(56. Országos viszonylatban 1 kh-ra eső váltságtőke összege 10—120 forint között mozgott, Mór környékén 10(L—120 forint körül járt. Für Lajos: Jobbágyföld — parasztföld. (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk. Szabó látván). Bp. 1965.1. köt, 106. p. 8. OL. P. 189. II. Jövedelmi Előiratok Könyve. 1859. 9. OL. P. 187. I. E. 1, Igazgatósági Határozatok Jegyzőkönyve. 1869. 134—135. p. ; illetőleg : 1869 : XXIX. te Vö. : Szabad György: a 2. jegyzetben i. m." 363—364. p. 10. így: Magyaralmás, Vértesboglár, Táp, Tápszentmiklós, Ászár, Szend, Szák, Nagyigmánd, Csákvár, Bókod és Oroszlánv szőlősgazdái. 8. jegyzetben id. forrás. 1870. 11. OL. P. 187. I. D. L a. 356/1880. A boglári parasztoknak 1873-ban kellett volna kifizetni 315 forintos tartozásukat. Mivel azonban ezt évek óta elmulasztották, 1879-ben végül is beperelte őket az Tiradalom. A tartozási tőke után felszámított kamattal és a perköltséggel együtt tartozásuk összege ekkorra 437 forintra emelkedett. 12. OL. P. 187.

1. D. 1. a. 55/1862. 13. Uo. 57/1862.; P. 188. IV. N. 1890.