Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában
Egy ágyás megtapostatása 4—5 órába tellett. Egy nap általában két, ha korán kezdték és siettek, 3 ágyást tudtak elnyomtatni. A nyomtatást mindig a vetnivalóval kezdték. A többi gabona tetszés vagy szükség szerinti sorrendben következett. A nyomtatást a nagycsalád maga végezte. Az egy lóval rendelkezők többen összefogtak, és közösen végezték el a munkát. Akinek nem volt lova, kölcsönkérte mástól, amit ledolgozott, vagy nyomtatókat fogadott. A nyomtatók két lóval minden ágyás után egy véka (1)0 liter) búzát kértek. A cséplés vagy nyomtatás által nyert szemet addig halmozták fel a csűr alatti garmadásban, amíg szórásra alkalmas szél nem fújt. Ekkor a csúr kapuit kitárták, „szűríín felvettek egy tojjut, az megmutatta, hogy merre visz a szél" (Mikófalva). A garmadáéból falapáttal, szórólapáttal merített szemet a széllel szemben magasra feldobták, hogy a pévát kivigye belőle a szél. Az érett szem hullott legmesszebb, a gyenge közelebb. A legmesszebb felhalmozódó szemet tartották legalkalmasabbnak a vetésre, amit ezért külön is választottak. Balassa Iván hangsúlyozza a szórásnak e kettős célját : „A szórásnak nemcsak a termény megtisztítása volt a feladata, hanem annak osztályozása is." 52 A felszórt szemre visszaszálló tokiászt hosszú nyelű nyírfa seprűvel legyezték, felezték le a szemről. Ha gyenge volt a szél, a szórást kétszer is meg kellett ismételni. A csűr alatti szóráshoz rövidnyelű, kupás típusú szórólapátot használtak. 53 Ez a forma a borsodi, 54 abaúji 55 és zempléni 56 területeken ismeretes. Észak-Heves keleti völgyeiben is hasonló volt a lapát formája. Ellenben a parádi völgyben hoszszúnyelű, rövid, laposfejű alföldi típusú szórólapáttal dolgoztak. A lapát formája megfelelt a szórás módjának, amely az alföldihez hasonló volt: a szabad szérűre terített ponyvára szórták a szemet, a széllel szembe. 57 A szórólapáttal történő szemtisztítás nehéz munkája a századfordulón már ritkaságszámba ment Észak-Hevesben. Idős parasztemberek is csak hallomásból ismerik, mert gyerekkorukban már szórórostával tisztították a szemet. A szóró15. A garmada összetolása a szérűgereblye fokéival ( Szentdomonkos ) 52. Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások. A Magyar Mezőgazdasági Múzenm Közleményei. Bp. 1964. 55. p. 53. Vö.: Balassa, Iván: Beiträge zum Problem der Worfschaufeln und des Worfeins im Karpatenbecken. Acta Ethn. Bp. (1961) 10. évf. 353—354. p. 54. Gunda Bêla: a 9. jegyzetben i. m. 63. p. 55. Balassa Iván: a 10. jegyzetben i. m. 119—120. p. 56. Ikvai Nándor: a 11. jegyzetben i. m. 154—155. p. 57. Balassa Iván: az 53. jegyzetben i. m. 348—350. p.
