Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában

merőlegesen tagolódnak három szakaszra. Középen az átjárható folyosó helyezkedik el, amelynek két oldalán a tárolóhelyiségek, az ágak vannak. A csűr ágait elöl vagy hátul pelyva, törek, szecska stb. tárolására szolgáló félereszes tetejű helyiségekkel, fijókokkal toldták meg (6. ábra). A csűr középső részét a megye keleti területén szűrűnek nevezik, mert egykor itt zajlott le a szemnyerés fáradságos munkája. A szérű földjét a csűr megépítésekor készítették el.

18 A földet kiegyengették, és sárgafölddel feltöltötték, majd kétkarú nyéllel rendelkező fatönkkel, bankóval alaposan ledöngölték (7. ábra). A sárgaföldet bunkózás közben többször vízzel meglocsolták, és apró törekkel behintették. Amikor elég sima és kemény volt a föld, vízben jól elkevert marhatrágyát nyírfa söprűvel egyenletesen kentek el rajta. Azt mondták rá, hogy beeresztették, megeresztették a szűrűt. A megeresztést többször megismételték, amíg a szérű olyan nem lett, mint „a bőr, nem tört fel". Ezt minden évben megismételték a csíír alatti munkák megkezdése előtt. A csűr alatti szérűt fallal választották el a tárolóhelyiségektől. A fal magassága néha egy méter, de gyakoribb a 150—180 cm-es magasság. Az elválasztó fal anyaga mindig megegyezik az épület falanyagával, A belső falat ritkán tapasztották be. A magasabb elválasztó falak közepére ajtót tettek, ezen mentek a csűrágba, ha a termény fogytán volt (8. ábra). Amikor a berakott termény magasabban volt, mint a fal, létrát támasztottak hozzá, és így hordták le a szükséges mennyiségű 7. Kétkarú bunkó a szérű földjének ledöngölésére 8. A. szérű oldala a tárolóhelyiség felöl (Egerbors) 18. A szérűkészítésről 1.: Bende Péter: Szérűkről. Falusi Gazda. Pest. (1858) 2. évf. (23) 191— 192. p. 19. Gunda Béla: a 9. jegyzetben i. m. 47. p.