Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában

4. Kőlábas csűr vályogfallal (Bükkszentmárton) a század végére a favázas szerkezetű épületek váltottak fel.

15 Ezeknek falát az épület oszlopai közé egymásra rakott faragott deszkákból, ravásfákból vagy vesszőfonásból, pacsitból állították elő (3. ábra). Fából épült csűrök jelenleg az egri völgyben találhatók legnagyobb számmal. Hasonló formát mutatnak a borsodi, abaúji és zempléni csűrök hagyományos típusához.

10 Néhol kőlábakra emelt csűröket is építettek, amelyek formára és beosztásra hasonlítanak a faépületekhez (4. ábra). Észak-Heves csűrjeinek másik típusát képviselik a parádi völgy vályogcsűrjei. Építésük már a századfordulón elterjedt volt a völgy helységeiben. Hatásuk csak újabban jelentkezett kelet felé a Tárna mentén. A vályogcsűrök formájuk és használatuk szempontjából egyaránt eltérnek az északkelet felé ismeretes csűröktől. Általában alacsonyabbak, kisebb méretűek és egyik tárolóhelyiségük istállónak van építve. Kenyérgabona tárolására nem használták őket a századfordulón sem. A szemnyerés munkája a csűr előtti szabad szérűn ment végbe. A parádi völgy vályogcsűrjei formájuk és használatuk alapján Nógrád megye másodlagosan megjelent gazdasági épületeivel mutatnak rokonságot.

17 (5. ábra). A csűrök szarufás tetővel készültek. Fedelük zsúpszalma, újabban cserép. A régi zsúpos csűrök bejárata felett mozgatható tetőrész volt, leppentyűnek mondták. A kétszárnyú kapu fölött esőtől, hótól védte a bejáratot. Behordáskor felemelésével bővítették a kapunyílást. Az észak-hevesi csűrök alaprajzilag egységes típust képviselnek, hossztengelyükre 15. Pápai Károly: az 5. jegyzetben i. m. 12—13. p. -— Istvánffy Gyula: az 5. jegyzetben i. m. 101. p. 10. Vö: Gunda Béla: a 9. jegyzetben i. m. 47—49. p. — Balassa Iván: a 10. jegyzetben i. m. 102—107. p. — Gönyey Sándor: Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete. NÉ. Bp. (1939) 31. évf. 131—133. p., Ikvai Nándor: a 11. jegyzetben i. m. 139—143. p. 17. Hofcr Tamás a nógrádi pajták használati módjából arra következtetett, hogy egy alapjában csűrnélküli vidék jövevény berendezései ezek. Vö.: Hofer Tamás: Csűrök és istállók falun kívül. Ethn. Bp. (1957) 68. évf. 413—414. p.