Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
A korábbi formát a Néprajzi Múzeum Szalafőről (Vas m.) származó példánya képviseli (ltsz. 135 832.). A talpa két részből készült fadarab (más példányoknál egy fából is készülhetett), amit két pánt tart össze. Ebbe csapolták be hátul a két szarvat, elöl pedig a köldököt. Gerendelye viszonylag mélyen ékelődik a bal oldali ekeszarvba. Ekevasa és csoroszlyája hiányzik. A gerendely hossza: 202 cm, a szarv hossza: 118 cm, erősen hátrafelé hajlik, a kormánydeszka: 72 X 26 cm. Sajnos ilyen teljesen [fa változatok nagyon kis számban maradtak fenn. 153 A nyugat-magyarországi ekeformának egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a görbe gerendely. Györffy István ezzel kapcsolatban még a következőket állapítja meg: „A gerendely egyenes vagy görbe. Ez utóbbi inkább a hegyvidéken, az 'előbbi az Alföldön használatos". 154 A fentebb elmondottak alapján azonban megállapíthatjuk, hogy a görbe gerendelyű ekék elterjedését elsősorban a Dél-Alföldre és Nyugat-Dunántúlra lehet korlátozni. A középen térdszerűen meghajló gerendelyt általában ott használták, ahol a talaj szántása nehéz, és a vonóerő egyenetlenségének kiküszöbölése különösen fontos volt. Nagyváti János a görbe gerendelyről a következőket írja: „A görbét a Dunán túl valók Rátz-Gerendelynek nevezik s nem régen vették bé s élnek is vele közönségesen, sokkal jobbnak tartják, mint az egyenest. Nagyon nehezedik azzal az eke, hogy a gerendely nem a tengely közepén fekszik: mert így a teher a melly az Eke fejében van, az Ekének csak jobb oldalát nyomja. A Rátz Gerendely ezenn a fogyatkozáson segíteni tapasztaltatik". 155 Valóban e forma elterjedésének kapcsolatait részben dél felé lehet megtalálni, így előfordul Horvátországban: Pristava-Veternik kod Tuhlja 156 faluban, mely a bemutatott példányunktól csak abban különbözik, hogy a talpa egy fából készült. Ilyeneket ismerünk Ausztria velünk és Jugoszláviával határos területein. 157 Kovács László elsősorban habán edények ábrázolási alapján ilyet tételez fel Szlovákia nyugati részében. 158 E görbe gerendely nyomait egészen Szlovákia középső részéig követhetjük. Ilyen formát sejthetünk egy múlt század közepi ábrázoláson 159 és a szlovák múzeumok gyűjteményeiben is számos példát találunk, főleg a nyugati és középső területeken. 100 Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezeknek talpa egy fából készült, és formájuk a háromszöghöz közel álló trapéz. Morvaországban is több helyen előfordul görbe gerendellyel, 161 nyomát helyenként még Csehországban is megtaláljuk. 162 153. Ehhez hasonló a Néprajzi Múzeum ismeretlen lelőhelyről származó ekéje. Ltsz. 59. 73. 232. Bár ennek talpa nem egészen egyezik meg a fent bemutatott ekével. 154. Györffy István: i. m. 2:165. 155. Nagyváti János: A szorgalmatos mezei gazda. 1 :120. Pest 1791. Az idézet második fele az aszimmetrikus eketalyigára utal. L. lentebb. 156. Bratanié, Branimir: i. m. 80—82. ábra. 157. Koren, Hans: i. m. 58 kk. 158. Kovács László: i. m. 9. Magam is igyekeztem a habán edények ekeábrázolásait összegyűjteni (Budapest: Iparművészeti, Néprajzi, Mezőgazdasági Múzeum, Brünn: Néprajzi Múzeum), de sajnos ezek mind kései, a XIX. század első feléből származó habanoid darabok, melyeken az eke szerkezetét nem lehet pontosan megállapítani. 159. Dunavölgyi: Észrevételek némelly hazai ekék iránt. Gazdasági Lapok. 1853. 2:507. 160. Hycko, Ján: i. m. 6. ábra, 12. tábla, két alsó kép. 161. Bach, F.: Soustava oradel Starého Sveta . . . 210—211. 162. Leser, Paul: i. m. 286. lap és 132. ábra. 13. A nyugat-magyarországi eke sematikus ábrázolása
