Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

az elbeszélésekből ennek használatára lehet következtetni.

47 Borsod megye különböző részeiből is ilyenről tudunk, éppen úgy, mint a Nógrád megyei Sóshartyánból

48 Istenmezején (Heves m.) az emlékezet ugyancsak szarvtalpas (háromszögletíí) ekét őrzött meg.

4u A szlovák területeken túl egy darabig nem találjuk nyomát, de mintha Lengyelország keleti felében ugyancsak előfordulna.

50 Igen erőteljes volt használata Moldovában, ahol. „kisorosz eké"-nek mondották, utalván arra, hogy az ukránok körében általánosan elterjedt.

51 Jellemző Mamonov megállapítása, mely szerint az ukrán Sztaroszelje lakói az egydarabból készített talpszarv formát kitűnő megoldásnak tartották és nem is készítettek mást. Véleményük szerint az ilyen ekét könnyebben lehet irányítani.

52 Ilyen volt a Krím-félszigeten a tatár eke és saban,

53 használatát egészen a Volga középső folyásáig lehet követni, ahol a kazanyi saban ugyanilyen szerkezetű, bár ezek kettős talppal is előfordulnak.

54 Altalánosságban megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medence északkeleti részében általánosnak látszó szarvtalpas ekéket formai és földrajzi összefüggésben egészen a Volgáig ki lehet mutatni. A Tisztántúlon egészen a Kőrös vonaláig nem találkozunk a szarvtalpas eke nyomával. Az innen délre, valamint a Duna—Tisza közén előforduló példányok talpa rövidebb, gerendelye többnyire görbe, és mélyen csatlakozik a baloldali szarvba. Ahogy dél felé h

c

aladunk, az adatokból az tetszik ki, hogy a gerendely egyre inkább görbévé válik. Hasonló példányokat mutat be a Duna—Tisza közének legalsó szakaszáról Bratanic is.

55 Egy ehhez a csoporthoz tartozó ekét őriz a budapesti Néprajzi Múzeum a Torontál megyei Crepájáról.

56 Hasonló megoldású, de többnyire egyszarvú ekéket Bulgáriából is ismerünk.

57 A dunántúli formák talpa még az előbbieknél is rövidebb. Valamennyi magyar ekeforma között ezek a legkönnyebbek. Egyenes és hajlított gerendelyű formák egyaránt előfordulnak közöttük. Minden bizonnyal ezek azok a könnyű ekék, melyeknek használatát tolnai, agárdi, váli néven ajánlják a tiszántúli nehéz ekék helyett, és melyek a XIX. század közepén tartott magyar eke versenyeken is sikereket értek el.

58 Ezek megfelelőit Horvátországban, sőt délebbre is megtaláljuk, érdemes azonban megjegyezni, hogy nálunk a kettős talpú formával nem találkozunk 59 Kelet-Stájerországban is előfordul, sőt, akárcsak a magyarországi példányokon, némelyiken még címervasat is találunk.

60 47. Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Bp. 1964. 54—55. 48. Gunda Béla: Népi gazdálkodás a Boldva völgyében. NÉ. 29(1937). 51. 49. Hoffmann Tamás: Égy palóc falu földművelő technikájának néhány jellegzetessége a századforduló tájékán. E. 67 (1956). 546. 50. Dziekonski, Tadeusz: O czésciach pracujacych plugów i soch na ziemiach polskich XIX w. Kwartalnik Historii Kultury Materialnej. 1954. IX. tábla a. 51. Demcsenko, N.: i. m. 57. lap és 17. ábra. 52. Mamonov, V. Sz.: i. m. 57—90. 53. Haudricourt, A. G.—Delamarre, M. J. B.: i. m. 79. ábra, de csak egy szarvval. 54. Leser, Paul: i. m. 187. lap és 65—67. ábra. Ezek azonban többnyire kettős talppal vannak ellátva. 55. Bratanic, B.: i. m. 1939. III. térkép és a hozzáfűzött adatok. 56. Budapesti Néprajzi Múzeum. Ltsz. 10184. Ekevasa hiányzik, csoroszlyája eredetileg sem volt. A gerendelye hajlított és nem sokkal a talp felett torkollik a szarvba. A gerendely hossza: 158 cm., a gerendely metszete: 12x5 cm.; a szarv hossza: 98 cm. 57. Józef Obrebski: Rolnictwo ludowe wschodniej czeáci poîwyspu Balkarískiego. Lud Sîowiaúski. 1. kötet. 2. rész. VIII. tábla és B. 151. — Vakarelski Hristo: Iz vecsestvenata kultúra na Bolgarite. Izvestija na narodnija Etnografski Múzeum v Hofija. 8—9(1929), 11., 12., 13. táblák egyes ekéi. 58. Györffy István: i. m. 165—166. 59. Bratanic, B.: i. m. 17. és 23. ábra és a III. térkép. 60. Koren, Hans: i. m. 58—60., és 17., 18. ábra.