Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

így lényegében egész területet vizsgálom, de a hangsúlyt elsősorban a mai területekre vetem, hiszen a legtöbb muzeális anyag innen származik. A horvátországi ekékre csak utalok, mert ezeket Bratanic, B.

5 munkáiból jól ismerjük, hasonlóképpen csak érinteni a mai Szlovákia területéről származó típusokat, mivel ezeket Podolák, J.

6

, Urbancová, V.

7 és Ilycko, J.

8 részletesen feldolgozta. Bővebben foglalkozom a mai Románia erdélyi részével, ahonnan ifj. Kós K.

9 nyújt jó áttekintést, de innen gazdag anyag található múzeumainkban, ami kívánatos, hogy minél szélesebb körben a tudományos kutatás rendelkezésére álljon. Általában azt vallom, hogy az eke és a vele végzett szántás a legszorosabban kapcsolódik egymással. Ezért, ahol lehet, erre a kapcsolatra igyekszem rámutatni. Ennek azonban nagy nehézsége, hogy lényegében a faekével történő szántást, nem vagy csak nagyon kevéssé ismerjük, hiszen a ma élő nemzedéknek saját magának tanulmányozni már nem volt lehetősége, az egykorú leírások pedig nemcsak kis számmal állanak rendelkezésre, de még a meglevők is meglehetősen hiányosak. Az ekék osztályozását a magyar néprajzi irodalomban először Györffy István

10 kísérelte meg, kétségtelenül ismerve Leser, P.

11 osztályozásának alapelveit : „Ekéink tehát működésük szerint lehetnek, ,kerülők' vagy ,váltók'. Az előbbieken a gerendely, a talp, a köldök és a szarv négj^szöget zár be. A négyszögű típus leginkább Kelet-Európában, főleg a németeknél van elterjedve. A görbe gerendelyú ekéken a lefelé hajló gerendely a vízszintesen fekvő talp hátsó végéhez kapcsolódik, és a köldökkel háromszöget zár be. Ez a típus jobbára Dél-Európában él". Ma már lényegesen nagyobb anyag ismeretében nem mindenben értünk egyet ezekkel a megállapításokkal, de alapvető kérdésekben ezek ma is megállják helyüket. Kovács László

12 is lényegében négyszögletű és háromszögletű formákra bontja a Kárpátmedence ekéit és a talp formája szerint feltételezett evolúciós sorrendben mutatja be azokat. Lényegében néhány kisebb javítással ezt a rendszert fogadták el azok, akik a magyar eke valamely részletkérdésével foglalkoztak. Sajnos nálunk az ekék rendszerbe foglalásának kérdése korántsem foglalkoztatott annyi szakembert, mint Európa más országaiban. Számos, a múlt század közepére visszanyúló kezdeményezés után Leser, P.

13 volt, aki elsősorban formai alapon igyekezett az ekék hatalmas anyagában valamelyes rendet teremteni. Külön ki kell azonban emelni Moszynski, K.

u kezdeményezését, aki az eke funkciójának és formájának összeegyeztetésével rendszerezte a szláv 5. Bratanic, Branimir: Oraée Sprave u Hrvata. Zagreb 1939. — Uő.: On the Antiquity of the One-Sided Plough in Europe, especially among the Slavic Peoples. Laos 2(1953). — Uő.: Nekoliko napomena o technickaj konstrukciji starog slovenskog pluga. Etnográfia Polska 1960. 3. szám. 6. Podolák, Ján: Príspevok k studiu oracích nástrojov na Slovensku. Slovensky národopis. 4(1956), 45—77. — Uő.: Spôsoby obrábania rôdv a sejby obilnin v údoli hornéhó Hrona. Agrikultúra 2(1963), 9—39. 7. Urbancová, Viera: K vyvoju slovenského orného náradia na základe matériáin z muzeálnych zbierok. Slovensky národopis 8(1960), 73—120. — Uő.: Klasifikácia slovenského orného náradia. Slovensky národopis 9(1961), 25—45. 8. Hycko, Ján: Orné náradie zbierky v Slovenskom Národnom Múze\i v Martine a v múzeách na Slovensku. Martin 1967. 9. ifj. Kós Károly: Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának faekéi. Erdélyi Tudományos Füzetek. 207. Kolozsvár. 1947. 10. Györffy István: Földművelés. Magyarság Néprajza. 2. 2:167. 11. Leser, Paul: Entstehung und Verbreitung des Pfluges. Münster, 1931. 12. Kovács László: i. m. 2. 13. Leser, Paul: i. m. 14. Moszynski, Kazimierz: Kultúra ludowa Slowian. 1(1929).