Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

kölcsön fejében szerzett bor és a helyi vásárlás tételei mellett néhány esetben még olyan bizonytalan eredetű borbevétel is szerepel, melyről csak annyit tudunk, hogy sem majorsági, sem adó-bor nem lehet. Ide csatoltuk az esetenként jelentkező kontrabont, azaz kobzási bort is. Összegezve az 1634—1637. és az 1639. évi pénzen vásárolt bor mennyiségét 90,6 hordós évi átlagot kapunk, ami tekintve, hogy csupán öt év konkrét adatait ismerjük (az 1638. évből csak töredékadatunk van), ez az uradalmi borfelvásárlásnak inkább csak az alsó határát jelzi. Hozzá kell számítanunk a földesúri jogok kiaknázásával, occupatio („foglalás") útján vásárolt bort is, mely 8 év átlagában 25,6 hordóra rúg. Eszerint az uradalom évente átlagosan legalább 116,2 hordó bort vásárolt fel készletei kiegészítésére. A valóságban feltéttétlenül többet, hiszen a pénzkölcsön fejében szerzett bor mennyiségét nem ismerjük, a vásárlási kimutatás már 1639-ből sem teljes, a későbbi évek idevágó adataiból pedig semmi sem maradt ránk. A tarcali gazdaság allodiális, illetve adó-bor jövedelmének átlaga az 1634—1642 közötti időszakban a következőképpen alakult : majorsági bor (vinum allodiale) 168,4 hordó •— 24,8 % adó-bor (vinum taxale) 394,0 hordó — 58,1 % vásárolt bor (vinum emptum) 116,2 hordó — 17,1 % Az uradalmi borkészlet felhasználását megvilágító adatok jóval hézagosabbak a borbevételi adatsoroknál. Hozzávetőleg teljes anyag csak 4 évből maradt ránk (1634—37), 1639-ből és 1640-ből már csupán az első félév elszámolásait ismerjük. Csáky István borpolitikájának rendszere és célja azonban ezekből az adatokból is világosan felismerhető. A földesúri rezsit, azaz az uradalmi személyzet, az átutazó vendégek és a szőlőmunkások borfogyasztását, valamint a pincékben maradt tartalék bort leszámítva, a hasznosításnak három formája különböztethető meg: az ajándék (dispositio), az export és a földesúri kocsmák (tavernák.) 7. táblázat Az uradalmi borkészlet hasznosítása, 1634—1637 Tarcali hordó (vas = 1,7 hl) Év Ajándék Export Kocsma Saját fogyasztás Maradék Összesen 1634 122 152 242 24,5 29 569,5 1635 173 —213,5 38 42 466,5 1636 38 75 142,5 19 17 291,5 1637 67 304 254 50 120,5 795,5 1639 jan.—jún. 147,5 •j 151 28,5 347 674 1640 jan.—máj. 87 100 71 56 212 526 Dispositio-nâk nevezik az elszámolásokban, ha a földesúr utasítására ajándékba küldenek bort. Csáky István évente kb. 100 hordó tokaji bort ajándékozott „tisztelete jeléül" barátainak, a politikai és katonai méltóságoknak. A tokaji bor rendszeres és nem lebecsülendő szerepet játszott a politikai karrier biztosításában. A borkészlet színe-javát exportálták. Tekintve, hogy magyar kereskedőknek törvény tiltotta a bor kivitelét az országból, a lengyel vásárlók rendszeresen felkeresték a nagy hegyaljai bortermelő központokat. Csáky István tarcali curiájában is gyak-