Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

azaz termése 20 %-át! Azok az idegenek, akik Tarcal határában szőlőt szereztek (extranei) — tekintet nélkül arra, hogy jobbágy, polgár vagy nemes volt-e az illető —, árenda címén borral adóztak a földesúrnak. A boradót fizetők harmadik csoportját a taxások alkották, többnyire nemesek, akik libera vinea-kon (ún. szabad szőlőkön) ültek, és mentesek voltak a földesúri adózás különböző formáitól, csupán évi egy hordó bort adtak (taxa-bor!). Ugyanígy nevezték a város földesúri adóját is, melyet a tarcaliak részint pénzben, részint borban fizettek s mellyel, mint fentebb láttuk, 1637-től kezdve robotjukat is megváltották. Adó-bort biztosító jogaikra a földesurak mindenütt féltékenyen őrködtek. Mióta Tarcal földesura lett, Csáky István is ismételten hangsúlyozta a quinta, az árenda és a taxa szigorú behajtásának fontosságát. Ha kivételesen mentességet adott, mint pl. 1642-ben, amikor Lónyay Zsigmond nagybirtokosnak „atyafiúi szeretetből" elengedte a tarcali szőlő után járó tizedet, arról külön igazoló iratot állíttatott ki. 33 1637-ben a császár két tarcali jobbágyot armalis nemessé emelt. Csáky ekkor külön szerződést köt velük, melyben elismeri ugyan, hogy azok nemességük révén mentesülnek a quinta alól, de egyben kötelezi őket az évi egy hordó taxa-bor fizetésére, valamint arra, hogy engedélye nélkül nem költöznek el Tárcaírói.

34 Az adó-bor súlyos teherként nehezedett a szőlőbirtokosokra, sokan megkísérelték a „kiegyezést" a földesúrral, hogy mentesüljenek alóla. Mosdósi Imre pl. 1637-ben megállapodik Csáky val, hogy két szőlejét (Baxo, Cseke) azonnal, három másikat (Barát, Előhegy, Czellik) pedig halála után a földesúrnak ad, de ennek fejében, míg él, az említett három szőlő után nem fizet földesúri bor-adót.

35 Mások, elsősorban kassai kereskedők, több ezer forintos zálogkölcsönöket adnak Csákynak, hogy az annak fejében mentesítse tarcali szőlőiket a dézsma alól. Néhány évvel később, amidőn már Rákóczi György erdélyi fejedelem a tarcali földesúr, kimutatást készítenek a Csáky-féle kölcsönökért exemptait (mentesített) szőlőkről, s megállapítják, hogy 6 kassai szőlőbirtokos összesen 9000 birodalmi tallért fizetett adómentességért.

36 Miként a 6. táblázat adatai mutatják, az adó-bor bevétel a maga több száz hordós volumenével messze felülmúlja az egyéb földesúri jövedelemforrásokat. Az adó-bor hozamának átlaga 1634 és 1642 között 320,6 hordó, de ha csak azt a hat évet vesszük figyelembe, amikor a taxa-adó bevételét teljes terjedelmében ismerjük (1637—42), akkor az évi átlag 394 hordóra emelkedik. Tekintve, hogy az 1565. évi urbáriumban is 400 hordóra becsülik az uradalom évi adó-bor hozamát, a fenti átlagszámot igazoltnak tekinthetjük. Jóllehet, az allodiális termésből és az adó-borból minden évben jelentős készlet gyűlt egybe, a földesúr borkereskedelméhez még több borra volt szükség. Ennek beszerzése a provisor egyik legfontosabb feladata, aki mind a feudális jogok érvényesítésével, mind a piaci felvásárlással igyekszik a paraszti árubor egy részét megkaparintani. Az ún. occupatiót azokkal a gazdagparasztokkal szemben érvényesítették, akiknek termése meghaladta az 50 köblöt (kb. 20—25 hl).

37 Az ilyeneknek 33. OL P 72 Csáky lt. 221 fasc. 34. „az nemességnek szine alatt onnat el nem idegenülünk"! OL P 71 Csáky lt. 108 fasc. 35. Mosdósi Imre a mentes szőlők után is ad évente egy átalag bort és ha utódai a birtokot vissza akarnák váltani, kötelesek 20 000 birodalmi tallért fizetni Csáky Istvánnak. OL P 71 Csáky lt. 108 fasc. 36. 1642-ben és 1648-ban: OL P 71 Csáky lt. 108 és 109 fasc. 37. Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Budapest, 1917. III. k. 279. 1. Orosz István: Földesúri bor-elővételi jog Tokaj-Hegyalján a 16—18. században. Acta Univ. Debreczeniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Series Hist. 4: 1965. 3—18. 1. 10* 147