Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon
Kikötőiken keresztül a Zrínyiek jelentős importforgalmat bonyolítottak le a horvát és magyar megyék, valamint a Balkán felé. Elsősorban tengeri sót hoztak be, továbbá olasz textíliát, oliva olajat és majolika edényt. 1670-ben a kamarai összeírok a főbb Zrínyi kikötőkben a következő készleteket vették számba. Portus Buceari: két „salinum seu conservatorium salis marini, magazinum dictum" (sóraktár) össz. 19 000 köböl só, továbbá a már említett „conservatorium ferri" (vasraktár). Portus Buccaricza: „domus magazin dicta" némi búza- és köleskészlettel, három salinum összesen 7500 köböl sóval és egy faáruraktár. O-Kralyeviczában két salinum 12 000 köböl sóval, továbbá pillanatnyilag üres sóraktárak Uj-Kralyevicza és Szelcze kikötőiben. Néhány évvel később, amidőn az importforgalom normális üteme már helyreállt, az 1673. évi leltár tanúsága szerint, (a vasáruraktárt nem számítva), egyedül Buceari kikötőjében 10 velencei mázsa (4,8 q) olajat, négyféle olasz szövetet és háromféle vásznat, továbbá majolika edényeket tárolnak. Ugyanebben az évben a zágrábi Zrínyi ház raktáraiban is hever majolika-készlet. A különböző kikötői tárházakban 42 576 köböl sót halmoztak fel és a kereskedelmi agentúra pénztárában 8427 librát találnak. 17 A Zrínyi kikötők sóraktárainak tároló kapacitását együttesen kb. 70 000 köbölre becsülhetjük (kb. 30—35 000 q), ezenkívül minden majorsági központban őriznek kisebbnagyobb mennyiségben sót. A jól kiépített raktárhálózat a tengerparttól az uradalmi központok tárházain és a zágrábi domus Zriniana-n át egészen a muraközi majorságokig húzódott. Döntő fontosságú probléma volt a szállítás megszervezése. A paraszti robotmunkát elsősorban, sőt egyes uradalmakban szinte kizárólagosan, fuvarozásra vették igénybe. A Buccari-i dominium (uradalom) jobbágyai áruszállítással és tengeri fuvarozással tartoztak, a hrelyni váruradalomban a hajókig kellett az árut szállítaniuk, míg a grobniki uradalom parasztjai évente 330 szekér vasat fuvaroztak a csabari vasműből a tengerpartra. 18 Ez kb. 170 tonna vasáru tengelyen való szállítását jelentette. A kikötők áruforgalmát nem az uradalmi tisztek (officiálisok), hanem külön kereskedelmi ágensek intézik. Buccariban, 1670-ben Kurina Pál a só, Masich Tamás a faáru és Carina Alexander a vasáru eladásával foglalkozott. 19 A kereskedelmi agentúra vezetői hagyományos módon dalmát szerzetesek közül kerültek ki. Az ő üzleti érzékük és szervező képességük biztosította jórészt a Zrínyieknek, a császári miniszterektől is irigyelt, hatalmas jövedelmet. A XVII. század derekán Francesco Cosmi volt Zrínyi Péter kereskedelmi igazgatója, akit a Hofcammer a pápával egy olasz kolostorba akart csukatni, hogy ezáltal gátolja a Zrínyiek kereskedelmét. Zrínyi Péter ekkor apátságot alapított számára a Muraközben, ami azután mentesítette Cosmit a további intrikáktól. A Zrínyiek egy másik kereskedelmi ágense a minorita Brosovith Ferenc, aki Buceari fejlesztéséért tett sokat. 20 A Zrínyiek bukása után, a Kamara is egy dalmát papot állított a Litorale (adriai partvidék) 17. OL UC 95: 48 és UC 92 : 13. — Egy libra = 3 rajnai forint, vagy 240 magyar dénár. UC 96:19. 18. „res onera. . . iterendo. . . and navigia concurrere". Hrelyni uradalom OL UC 96: 18. és C T C 96: 19. 19. „In portu. . . qui salem et ferrum vendunt, aliarumque rerum curam gérant. Kurina Paulus salem vendit. Masich Tomas arbores peroepit, curam illarum habet. Carina Alexandras ferrum ex ferrifodinis percipit et vendit. Carina Bartholomaus contrascriba, duo nautae". OL UC95 : 48. 20. Takáts Sándor : Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1899. 392. 1.
