Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson

kebb értékhatárok között mozog Waldmann niederrheini római kori anyaga/

8 míg Anschütz a gyenesdiási val részben egyező korú, részben a középkor más évszázadaiból (VII—XV. szd.) való ulm—weinhofi csontanyag alapján a római korinál kisebb testű állatokat mutatott ki,

79 s ezek nagyság-variációja közelebb áll a hazai avarkori tyúkokéhoz, de legjobban megközelíti a budai várban talált középkori csontok megoszlását. A Müller által közölt dabruni (VIII—XIII. szd.) tyúkcsontok pedig általában kisebbek a gyenesdiásiaknál.

80 Bökönyi szerint a budai várpalotából előkerült tyúkcsontok nagysága általában megegyezik a többi hazai középkori lelőhelyen találtakéval, azonban a budai anyagban erős nagyságbeli különbségek mutatkoznak, amelyek túlmennek az ivari dimorfizmus okozta megszokott kereteken.

81 Valószínűnek tartja, hogy ebben az eltérő tartási és takarmányozási viszonyok játszanak közre és a kezdődő fajtakialakulás esetleges jeleinek tekinthető. Uymódon tehát a hazai XIII—XIV. századi középkori csontanyag differenciáltabb a gyenesdiási avarkori leleteknél, s ez a jelenség egyben a tyúkok testnagyságának bizonyos nagyobbodására hívja fel a figyelmet. A sírokban 12 tojás héjának töredékei voltak. Egyetlen esetben sikerült a 3-as sírban levő héj töredékek összeragasztásával egy tojást mintegy félig rekonstruálni.

82 Ezáltal lehetővé vált a tojás nagyságának megállapítása. A gyenesdiási avarkori tyúktojás méretei: hossza 50 mm, szélessége 38 mm. Tudomásunk szerint az itt bemutatott tyúktojás az egyetlen régészeti lelet, amely több mint ezer év távlatából mutatja az akkori tojások formáját, nagysá- 4. Az avarkori tyúktojás gát, színezetét. Foglalkoztunk a tojás súlyának összehasonlítás alapján való becslésével, bár az avarkorival egyező kis méretű tojást nem könnyű mindig találni. A hozzá nagyságban legközelebb álló recens tojások mérlegelése után az a nézet alakult ki, hogy a gyenesdiási avarkori tyúktojás súlya 38—40gramm lehetett. Természetesen ez jelentősen elmarad a mai tojások súlya mögött, és a magyar parlagi tyúk tojásánál mintegy 30%-kal, 78. Waldmann, K.: Die Knochenfunde aus der Colonia Ulpia Traiana, einer römischen Stadt bei Xanten am Niederrhein. Aus dem Institut für Palaeoanatomie, Domestikationsforschung und Geschichte der Tiermedizin der Universität München. 1966. 67—70. p. 79. Anschütz, K.: Die Tierknochenfunde aus der mittelalterlichen Siedlung Ulm-Weinhof. Aus dem Institut für Palaeoanatomie, Domestikationsforschung und Geschichte der Tiermedizin der Universität München. Stuttgart. 1966. 41—43. p. 80. Müller, H. H.: a 48. jegyzetben i. m. (1965) 212. p. 81. Bökönyi S.: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. Budapest Régiségei, XX. köt. 412. p. ' 82. Itt mondok köszönetet dr. Kralovánszky Alánnak a sikeres tojásrekonstrukcióért és általában az állatcsontok restaurálásában való közreműködéséért, Visóvölgyi Istvánnak pedig a rekonstruált tojás szakszerű tartósításáért.