Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években

PEST MEGYE VISZÁLYA PEST VÁROSÁVAL PIACRA VITT PARASZTI TERMELVËNYEK KÖRÜL AZ 1730-AS EVEKBEN WELLMANN IMRE A XVII. és XVIII. század fordulóján új állomáshoz érkezett a magyar mezőgazdaság életútja. A tizenhat esztendeig tartó felszabadító hadjáratok nyomán az országnak másfél évszázadon át török uralom alatt sínylődött nagyobbik fele is a császár-király hatalmába került. Igaz, e területet a bécsi udvarban eredetileg ,,új szerzeménynek" tekintették ; a régi keretbe : Magyarország testébe való visszaillesztésére inkább csak idővel s olyan célzattal gondoltak, hogy az ott ausztriai mintára létesítendő új berendezkedés a „királyi Magyarország" hagyományos s a nemesség által makacsul oltalmazott szervezetének átalakítását, kezelhetőbbé formálását szolgálja,

1 Ám efféle számítások meghiúsultak a nemzet ellenállásán: a Rákóczi nevéhez fűződő szabadságharc sikerei nyomán véglegessé vált, hogy a töröktől szabadult területek — Erdélyt, a Bánságot, Szlavóniát, Horvátországot és a határőrvidéket leszámítva — ismét Magyarország integráns részét alkotják. Mindez nem csupán annyit jelentett, hogy az ország mezőgazdaságilag hasznosított területe a megmaradtnál nagyobb (s javarészt termékenyebb) részekkel bővül. A változás nemcsak mennyiségi, hanem minőségi is egyszersmind: míg a XVI—XVII. században Habsburg-Magyarországon a gazdálkodás lényegében a kelet-középeurópai agrárfejlődés medrében haladt tovább, az újonnan csatlakozó részek ezalatt nem csupán elmaradtak tőle : ki is estek ebből a folyamatból, másmilyenné formálódtak a török uralom sorvasztó ideje alatt. Mindezt még csak tetézték a századforduló háborús pusztításai. Igaz, az 1670-es évektől a szatmári békéig terjedő időszak a „királyi Magyarország" gazdasági életét is alaposan megtépázta: nagy része hadak útjává vált, s ráadásul a császári hadsereg eltartásának, zsarolásainak és harácsolásának roppant terhét is kénytelen volt elviselni.

2 Ám a mindezzel járó mondhatatlan szorongattatás és nyomorúság sem okozott törést a nyugati és északi részek gazdasági struktúrájában. Az állatállomány jelentős hányada veszendőbe ment ugyan, a megmúveletlen földdarabok megsokasodtak, a nép nyomorúságra jutott, itt-ott 1. Wellmann,

I.: Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jahrhundert und Ungarn. Klny. : Nouvelles Etudes Historiques, publiées à l'occasion du Xlle Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois. Budapest 1965. Akadémiai Kiadó. 331,341.p. 2. Megdöbbentő képet festett a szoldateszka nyomorba döntő s bujdosásba taszító garázdálkodásáról még Kollonieh Lipót érsek is, aki igazán nem volt barátja a magyarságnak. (V.o. uo. 344.p.) 6 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 81