Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Nováki Gyula: Kora vaskori sarlólelet Kőszegről

1. Hátán az öntési varrat 2 cm hosszúságban megfigyelhető, ezen és a kis dudoron ütögetés nyoma látszik. Nyelén mindhárom borda éles vésővel van beütögetve. Fesztávolság 17, a nyél szélessége 2,5, a penge szélessége 3,4 cm (1. ábra). 2. A dudoron és mellette 3 cm hosszús4gban ütögetés nyoma van. Nyelén mindhárom borda éles vésővel van beütögetve,'a pengén tovább futó részek már simák. Felülete mindkét oldalán kissé érdes, ami az öntőforma kevésbbé finom kivitelének a következménye. Fesztávolság 19,4 a nyél szélessége 2,2, a penge szélessége 3,(5 cm (2. ábra). 3. Hátán öntési varrat látható, ezen és a dudoron, valamint a közte levő részen ütögetés nyoma látszik. A nyél két szélső bordája tompa kalapács ütögetésének nyomait mutatja, a középső sima. Fesztávolság 10,5, a nyél szélessége 2,2, a penge szélessége 3,45 cm (3. ábra). 4. Hátán öntési varrat van. A dudoron erős, a hátán gyenge ütögetés nyomai találhatók. Nyelének mindhárom bordáján széles tompa kalapácstól származó ütések nyoma van. Fesztávolság 17,5, a nyél szélessége 2,3, a penge szélessége 3,45 cm (4. ábra). 5. Hátán az öntési varraton ütögetés nyoma látszik, egyéb helyen nem. Nyelének mindhárom bordája éles vésővel van sűrűn beütögetve. Fesztávolság 18, a nyél szélessége 2,15, a penge szélessége 3,5 cm (5. ábra). Valamennyi darab ugyanahhoz a típushoz tartozik, de teljesen azonos darabokat nem találunk közöttük. Mindegyik hosszabb használat nyomait viseli, amire a kicsorbuláson kívül a dudoron és a penge hátán levő ütögetési nyomok is rámutatnak, melyek nyilván a fanyélbe való beerősítéskor, beütögetéskor keletkeztek. Az ehhez hasonló és többnyire sokkal gazdagabb bronzleleteket két nagy csoportra lehet osztani: egy részük újbóli beolvasztásra váró, többnyire töredékes darabokból áll. más részük pedig teljes egészében, vagy többségében használható tárgyakat tartalmaz és ezekben vagy vándorkereskedőnek, vagy egy bizonyos népnek az elrejtett raktárát kell látnunk. Leletegyüttesünk az utóbbiak közé sorolható, bár a többi tárgy ismeretének hiányában ezt a feltevést biztosan nem állíthatjuk. Az a körülmény, hogy viszonylag magas hegyen kövek közé volt elrejtve, mindenesetre arra vall, hogy a sarlók gazdája nagy veszélynek volt kitéve és ezeket hosszabb időre kívánta elrejteni. Sarlót igen nagy számban ismerünk a bronzkor végéről ós a kora vaskor első feléből. A bronz raktárleletek között ritkaságszámba megy az olyan, amelyben ne volna sarló. Sőt olyan is akad szép számmal, amelyben éppen a sarlók vannak többségben. Sajnos kevés az olyan bronzlelet, melyet teljesnek mondhatunk, legtöbbször nem szakember talál rá, aminek az a következménye, hogy sokfelé szóródik szét és rendszerint hiányosan kerül a múzeumokba. Ezért nehéz pontos képet kapnunk a leletek számarányáról. Vannak leletegyüttesek, melyekben százon felül van a sarlók száma. A magyarországiak közül csak az ispánlaki leletet említem, amelyben egyedül a sarlók száma eléri a 237-et.

4 Hasonló eseteket még nagy számmal lehetne felsorolni. Nincsen tudomásunk azonban arról, hogy tisztán sarlókból álló lelet lenne még a kőszegin kívül. Ebből a szempontból leletegyüttesünket egyedülállónak tekinthetnénk, azonban a tárgyak többségének hiánya és a nem biztos forrásnak számító szemtanúk leírása miatt erre megnyugtató választ nem kapunk. A bronzsarlókat Hampel József már 1890-ban megjelent munkájában olyan csoportosításban foglalta össze, ami nagyjából a mai álláspontnak is megfelel: 1. gom4. Reiner Zsigmond:Az, ispánlaki bronzlelet.Archaeológiai Értesítő.Bp.(1888) u.f.8.évf.l0— 25.p.