Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Gunst Péter: Az agrártörténetírás Magyarországon 1945 után

parasztmozgalmak is tükröztek,

29 ugyanakkor rámutatott azokra az alapvető összefüggésekre, amelyek a nemzeti küzdelem és az agrárkérdés demokratikus megoldása között húzódtak. Uj történeti források kutatásba vonásával sikerült megállapítani, hogy a függetlenségi harc vezetői 1848—49 folyamán több lépést tettek a parasztság követeléseinek kielégítésére, és az 1848 márciusi jobbágyfelszabadító törvényekkel szemben nemcsak az úrbéres jobbágyok, hanem a majorsági zsellérek földjének megváltása is szóba került.

30 A jobbágyfelszabadítás utáni időszak, a kapitalizmus történetének száz éve a dolog természetének megfelelően 1945 előtt a legkevésbé kutatott terület volt. Az akkori történetírás általában elhanyagolta ezt az időszakot, az agrártörténet kutatása terén pedig semmit sem tett. Soós Imre munkáján kívül

31 összesen két jelentősebb tanulmány látott napvilágot az 1849 utáni időszakra vonatkozólag, az egyik az 1853. évi úrbéri pátens keletkezésének körülményeit tárta fel,

32 a másik pedig a korabeli sajtóanyag alapján rajzolt vázlatos képet a mezőgazdaság állapotáról 1849—67 között.

33 Magától értetődik, hogy a marxista történetírás 1949 után nagy lendülettel fogott hozzá az 1848—1945 közötti időszak agrártörténetének feltárásához, e téren azonban más természetű problémákkal kellett megküzdenie, mint a feudalizmus korszakában. Az agrártörténeti kutatás úgyszólván szűz talajra lépett, s így igen nagy nehézségeket kellett legyűrnie. A forrásanyag nemcsak felkutatlan, rendezetlen és feltáratlan volt, de alapvető természetében is eltért a feudalizmus korának forrásanyagától, ami azt jelentette, hogy egészen más kutatási, feldolgozási metódust kellett kialakítani, olyat, amely korábban Magyarországon ismeretlen volt. Míg a korábbi időszak agrárfejlődésének fő vonásait ilyen, vagy olyan formában már feltárták, ez időszakon belül még nem rajzolták meg a fő vonalakat sem, ami azt jelentette, hogy a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének összefoglaló képét nyújtani a korábbi kutatások által felszínre hozott anyagok értékelése és átértékelése révén nem volt lehetséges, illetve amennyiben mégis sor került rá, annak eredménye csak hipotetikus lehetett, azzal a nyilvánvaló következménnyel, hogy a vázolt fejlődési tendenciák jelentősen módosulnak, mihelyt a kutatási bázis kiszélesedik. A kapitalizmus agrártörténetének kutatása megkezdődött, monografikus tanulmányok egész sorozatát indították el, de 1956-ig ezekből — érthető módon — csak igen kevés érett be, az összefoglalások pedig szükségszerűen hipotetikus jellegűek maradtak. A megindult vizsgálatok első feladata az volt, hogy megvilágítsa a jobbágyfelszabadítást és a Habsburg-abszolutizmus által történt végrehajtásának módozatait, a kapitalista agrárfejlődés alapjellegét. E vizsgálat során, melyet egy kisebb munkaközösség kezdeményezett,

31 megállapítást nyert, hogy a jobbágyfelszabadítás nem szüntette meg a nagybirtokrendszert, és a mezőgazdaság termelési viszonyaiban a feudalizmus számos más maradványát. Ennek következtében a kapitalizmus fejlődése a mezőgazdaságban a Lenin által vázolt ún. „porosz úton" haladt. A munkaközösség, amely munkáját új levéltári forrásadatokra alapozta, megvizsgálta a parasztság differenciálódásának kérdéseit, az agrárproletariátus kialakulását, másfelől 29. Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1 951. 281 1. Ezen kívül ld. még Ember Győző és Haraszti Sándor 10. jegyzetben idézett munkáit. 30. Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. Száz. 1955. 849—881. 1. és 1956. 4—68.1. Ugyancsak a kormány, illetve a törvényhozás ilyenirányú tevékenységére hoz új adatokat: Beér János—Csizmadia Andor: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp. 1954. 31. Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezés eredményei Sopron megyében. Sopron, 1942. 32. Bernát Gyula: Az abszolutizmus földtehermentesítése Magyarországon. Bp. 1935. 33. Nagy István: A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában (1848—1867). Bp. 1944. 34. Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában. Szerk. : S. Sándor Pál. Bp. 1951.