Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Donáth Ferenc: A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre

A mezőgazdaság épületkárait több mint kétszáz millió 1938. évi pengő értékre becsülték. Ebben az összegben jelentős helyet foglalnak el a nagybirtok többé vagy kevésbé megsérült épületei. Ezek a károk csak kisebb mértékben befolyásolták mezőgazdasági termelésünket a felszabadulás utáni első években, mivel a nagybirtok felosztása következtében jórészt amúgy sem lettek volna felhasználhatók eredeti rendeltetésüknek megfelelően . A megsérült épületek anyagát főként a földhözjuttatottak használták fel saját ház, istálló építésére. Ezeknek az épületeknek — istállóknak, magtáraknak, műhelyeknek stb. — népgazdasági jelentőségére azonban ismét fény derült, miután megalakultak a szövetkezeti nagyüzemi gazdaságok. Ahol ezek az épületek megvoltak, ott nemcsak az új nagyüzemek kialakulása ment gyorsabban, de ezeknek az állóalapoknak a birtokában a gazdálkodás is jóval magasabb színvonalú volt, mint azokban a gazdaságokban, ahol ezek az épületek a háború, s az azt követő birtokreform során elpusztultak. Ám a mezőgazdaság háborús kárai közé kell sorolni az ország hadszíntérré válásának olyan közvetlen vagy közvetett következményeit is, amelyek a fenti kimutatásban csak részben vagy egyáltalán nincsenek figyelembevéve, összegszerű értékelésük nehéz, mezőgazdasági termelésünk alakulását azonban — ha átmenetileg is — jelentősen befolyásolták. 1944-ben kalászosokban és a kapásokban is jó termés Ígérkezett. A termés egy részét azonban - mindenekelőtt az ország keleti felében — nem sikerült betakarítani. A Vörös Hadsereg 1944 októberének első hetében lépett az ország mai területére és gyors iramban nyomult előre előbb a Tisza vonaláig, majd a Duna—Tisza közén a fővárosig. Az ország hadszíntérré válása nemcsak a napraforgó, a kukorica törését, a cukor- és a takarmányrépa szedését és behordását akadályozta, hanem igen sok helyütt az asztagba gyűjtött gabona elcséplését is. Hivatalos és magán megnyilatkozások szólnak erről. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1945 március 23-i keletű jelentéséből idézzük, amely összefoglaló képet nyújt az ország keleti felének mezőgazdasági helyzetéről. ,,A hozzánk beérkezett jelentésekből .. . megállapítható, hogy a kenyérgabona jórésze asztagban kicsépeletlen maradt és ugyanígy betakarítatlan maradt a kapás és ipari növény jórésze is. A már betakarított, de értékesítésre nem került termés pedig ki volt téve a háború pusztításának . . ,"

18 A csanádi püspöki uradalom vezetősége azt közli a főispánnal 1945 január 23-án: „Kiváló jószágállományunk és tenyészanyagunk elvesztése és megsemmisülése . . . 1944 október hó folyamán a legnagyobb munkaidőben érte az uradalmat, s akkor hajtották el, amikor a terménybetakarítás és őszi vetési munkálatoknál a legnagyobb szükség lett volna rájuk." „ . . . a múlt évi termésünk jórészét, a vázolt mostoha körülmények ellenére is, emberfeletti munkával betakarítottuk. Káraink azonban, kivált ipari terményeink tekintetében, óriásiak . . ." Az ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 II. vagy Xl-i rendeletei, amelyek az 1944. évi termés betakarításáról — ha másként nem, közmunkára kirendeléssel — intézkednek, és más hivatalos jelentések azonban azt tanúsítják, hogy az ami a csanádi püspökségnek emberfeletti munkával és nagy veszteségek árán sikerült, nevezetesen hogy még 1944-ben betakarítsa és így megmentse termésének jórészét, csak kedvező kivétel volt, legalábbis az uradalmak közül. A kormány rendeletei arra utalnak, hogy általános jogszabályi rendezést kívánó jelenség volt a betakarítatlan termés.

19 Pest vármegye gazdasági felügyelőségének 18. Á.L. Debrecen. Főispáni iratok 207/1945. 19. A földmívelésügyi miniszter 1945 január 27-i 30.100-as rendelete (Magyar Közlöny 1945. 2. sz.) „A mezőgazdasági termények betakarítása, illetve a cséplés befejezése tárgyában" úgy intézkedik, hogy 14 napon belül le kell törni a tengerit és a napraforgót, a burgonyát és a répát, amint az időjárás megengedi fel kell szedni; a cséplést — akár kézi cséplővel — végre kell hajtani. — Egy hónappal később kiadott F.M. 30.721 sz. rendelet (Magyar Közlöny 7. sz.) sürgeti a ter-