Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Balassa Iván: Az eke szántóföldre történő kiszállításának módjai

ságra kellett az ekét szállítani, ha boronát, vetőmagot, a jószágnak élelmet vittek magukkal, akkor többnyire szekérre rakták az ekét és a taligát, mert ez volt a gazdaságosabb. A kisbirtokokon az ekelovat inkább használták, mint a nagybirtokokon. Az ekének és a taligának a szekérre való felpakolásában bizonyos rend és szokás alakult ki. így Zalabaksán az üres szekérre előre teszik az ekét, hátulra a taligát, mert azt nehezebb felrakni. Ha trágyás szekéren vitték ki az ekét akkor a két hátsó lőcsbe akasztották azt be, máskor a gerendely végét az első lőcs mögé dugták, az egyik ekeszarvat a hátsóhoz erősítették, így az eke nem eshetett le.

6 Cikolaszigeten (Győr m.) ugyancsak előre tették az ekét és a szekér oldalához dűtötték. A taliga egyik kerekét a lőcshöz erősítették. Rúdja hátrafele nézett, mert így könnyebb volt a le- és felpakolása.

7 Néhol, mint pl. Nagysimonyiban (Vas m.) a módosabb gazdák minden esetben szekérre pakolták az ekét és a taligát, míg a szegényebbek ekelovat is használtak.

8 Nagygeresden (Sopron ni.) először a taligát tették fel, majd a szekér végébe keresztbe az ekét. Ezt erősen tilalmazták, mert akadályozta a közlekedést.

9 Hasonlóképpen jártak el Mátranovákon is (Nógrád m.). A gerendelyt az egyik, a szarvat a másik lőcshöz erősítették. így akármilyen rázós úton el tudtak menni.

10 A Hajdúságban más volt a szállítási mód. Az ekét keresztbe fektették és a két hátsó lőcsfejre támasztották. „Az eketalyiga lent maradt a földön. Beépített rúdja volt, ezt aláeresztették a vasboronának s beakasztották. Az eketalyiga saját kerekén ment a szekér után".

11 Berettyóújfaluban (Bihar m.) előre tették a taligát, mert az éppen beillett a szekér aljába, míg az ekeszarvát a saroglyába akasztották, hogy az szilárdan álljon.

12 A fenti példák csupán néhány elhelyezési módot és lehetőséget szemléltetnek, de ezek korántsem elegendőek arra, hogy esetleg tájankénti elkülönülést vagy akár időbeli egymásutánt megállapíthassunk. Ennél sokkal jobban ismerjük az ekeló térbeli elterjedését, történetileg azonban ezt is csak a XVIII. század elejéig tudjuk követni. Itt segítségül vehetjük a nyelvészeti adatokat, melyek nemcsak egyes elnevezéseinek elterjedését világítják meg, hanem történeti vonatkozásban is jelentős támpontot nyújtanak. Az alábbiakban nagyszámú adataim közül csupán a legfontosabbakat sorolom fel, de a következtetéseknél valamennyire támaszkodom.

13 Águs ,kétágú fa, melyre szállításkor az ekét döntik'; (továbbiakban: ua.). Péterhida Somogy m. MNyA. Hasonló elnevezés a szerb-horvátban: raslja ,ágas, villa alakú tárgy,ua'

4 Esetleg a két elnevezés kapcsolatban van egymással. 6. liödei J.A Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára ( a továbbiakban EA.) 3459. 13—14. 7. Tákáts G. EA.P. 161/1962—63. 8. Laky Í2.EA.P. 100/1962—63. 9. I'omogyi J. EA.P. 138/1962—63. 10. Simon E. EA.P. 159/1962—63. 11. Hof er Tamás: Hajdúböszörményi földművesek karámja Ethnographia (továbbiakban :E.) 07 (1956): 487. 12. Sándor M-nc. EA.P. 159/1962—63. 13. Nyelvésze;ti megállapításaim az egyenként közölt nyomtatott forrásokon kívül, alapvetően a következőkre támaszkodnak: a Nagy Szótár (továbbiakban: NSz.) kéziratos cédulái, az tJj Magyar Tájszótár (továbbiakban TIMTSz) kéziratos anyaga, a Magyar Nyelvatlasz (a továbbiakban MNyA.) kiadatlan lapjai. Mind a három forrás a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében található. Megköszönöm az intézet igazgatóságának, hogy e nagyértékű és még közre nem adott anyag felhasználását engedélyezte. Az egyes elnevezések bemutatásakor helykímélés miatt nem írom le a meghatározást minden esetben, hanem ha az megegyezik az előzőével, akkor csak ,ua' jelzést használok. Az első adat előtt lévő évszám a szó első előfordulásának idejét jelzi. Ezt azoknál a szavaknál elmarad, melyeket leírva csak 1870 utánról ismerünk. 14. liratanié,B. Orace oprave u Hrvta. Zagreb 1939. 97.