Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Khin Antal: A somorjai halászcéh

A nadrágot széles nadrágszíj tartotta a derékon. A dokányon fekete vagy barna zsinór volt gombokkal. A mesterek ezüst zsebórát viseltek ezüst óralánccal, mely az ünneplő ruhához járt. Az óra helye a mellényzsebben volt. A láncon dísznek rendesen eg}' kis ezüst ponty lógott, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. (Szerencsés halfogást.) Viseltek még ékszerül köves aranygyűrűt ünnepeken, sáraranyból (dunai aranyá7. Halászmester a nagysarukban szok mosott aranyát hívták sáraranynak és értékesebbnek tartották a'bányászott aranynál és mágikus erőt tulajdonítottak neki, mivel hiedelmük szerint Csallóköz tündéreinek aranyhajából származik).

15 A gyűrű karikája fonott volt, mely az öregháló apatyúkötelének fonását utánozta kicsiben. Középen piros vagy zöld színű kő volt, belevésve a ponty képe. Ezt a gyűrűt a Khín-család hagyománya szerint mindig a legidősebb halászfiú örökölte. A halászmesternek ünnepi pipája is volt, szépen faragott tajtékból, hosszú szárral, ezüst kupakkal. A mester köznapi halászcsizmája is különbözött a legényekétől, ezt nagysarunak 15. Akinek ilyen gyűrűje volt, azt a Duna tündérei megvédték minden veszedelemtől a vízen.