Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
ságnak. De még azt is kétkedve kell fogadnunk, hogy a váci járásnak (Vác és Kisvác leszámításával) 55 falujából csak 38 állt Pesttel rendszeres piaci kapcsolatban. Föltehető, hogy a jelentéstételt egyik-másik elmulasztotta, annál is inkább, mert míg távolabbiak szerepelnek, nem egy közelebb s út mentén fekvőnek kimutatása hiányzik a sorozatból; az sincs kizárva, hogy az elmúlt 230 esztendő alatt valami el is kallódott belőlük Hogy a felszólított községek nem egyformán buzgólkodtak a pesti taksálásokról szóló kimutatás elkészítésén, abból is kiviláglik, hogy a 43 jelentés közül (három falu ti. 2—2 részletben adott számot) a keltezés tamisága szerint 3 (s talán további 3 keltezetlen is) már csak az 1736 november 20-i közgyűlés után, 5 pedig a megelőző két napon foglaltatott írásba ; ehhez képest az eredeti vármegyei összesítés csak 29 helységnek 31 jelentésével számolt. Érthető, miért nem készültek egyszerre: amint Hévízgyörk elüljárói mentegették késedelmüket, az érdekelt gazdák közül egyik is, másik is ide s tova volt szekerével, meg kellett várni hazatértüket, hogy az összeállítás teljes legyen. Mindez azonban az időbeli különbségeket csak bizonyos határon belül indokolhatta, már pedig a kimutatások lezárásának ideje igen változatosan alakult: 2-t még szeptember végén „tettek papírra", 20-at október folyamán, a többit, ha a kelet nélkülieket is ideszámítjuk, novemberben. Ez a jó kéthavi időköz a legkorábbi és legkésőbbi jelentés között annyit jelent, hogy már a változó végső határnap miatt is nehézségbe ütközik a kimutatások egybevetése. De nincs köztük egyöntetűség abban a tekintetben sem, hogy milyen kezdő dátummal adnak számot a piacozásról. Legtöbbjük nem is tér ki erre, a néhány konkrét említés viszont elég különböző: Üllő 4 évvel korábbi esetet is felhoz, Rákoskeresztúr és Verség az 1735—36. esztendőkre pillant vissza, Üllő hasonlóan, de a teljesség igénye nélkül; Bénye és Kerepes az 1736. évre utal, Gomba csupán az augusztus 29-i vásár idejétől kezdve ad felsorolást, Kistarcsa bírája s esküdtje meg éppen csak két napi piacra járással kapcsolatban rögzíti a Pesten lerótt összegeket. A különbözőség nem pusztán abból adódik, hogy az egyes falvak jelentései milyen időkörre terjednek: abban sincs egyöntetűség, hogy milyen jellegű adatokat ölelnek magukba, Igaz, egy valami: a lerótt összegekre való utalás egyikből sem hiányzik; számos adat arról tanúskodik, hogy a paraszt akkor sem menekedhetett a pesti illetékek megfizetésétől, midőn üres szekérrel járt, vagy „kocsisságra volt", „fuvar alul jött", esetleg adót vitt, vagy a földesúr dolgában ment, avagy aratórészt szállított. (Még arra is akad példa, hogy megtaksálták, aki csak látogatóba ment, sőt néhány nem mindennapi adat azt tanúsítja, hogy a jobbágynak akkor is fizetnie kellett, mikor a budai fürdőket akarta fölkeresni. 80 ) Éppen ez mutatja, hogy az egység hiánya elsősorban a szolgabírák számlájára írandó: nekik csak az volt a fontos, hogy a város jogtalannak vélt pénzbeli követeléseiről bizonyságot tudjanak felmutatni. Azzal azonban már nem törődtek, hogy határozott rovatokat írjanak elő, s úgy tereljék a jelentéskészítésben még eléggé járatlan községeket a kimutatások összeállításának szabályozottabb, nagyobb egyformaságot mutató útjaira. így történhetett, hogy Alsónémedi, Dömsöd, Püspökszilágy s lényegében Váckisújfalu is csak általánosságban emlékezett meg Pest városának taksálásairól ; Domony s részben Alsónémedi, Dömsöd, Gomba, Püspökszilágy és Vácszentlászló elüljárói nem számlálták elő a piacra vitt cikkeket; ez utóbbiak mennyiségéről csupán 11, továbbá részben 16 község ad felvilágosítást; s azt sem mondja meg mindegyik (csak 12 s részben 3), 80. Rákoskeresztúrról Földvárszki János és Bollog Gergely volt „üres kocsin förödni", Versegről az iskolamester küldte hasonló céllal feleségét Budára. Az alsónémediek és a dömsödiek egyként panaszolták, hogy 10 pénzt vesznek rajtuk, ,,ha ferdőben által mennek Budára", ha „erőtelenkedő cselédeiket feredőben hozzák is".
