Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
a mérőpénz dolga is újból napirendre került. Akkor a közgyűlés tulajdonképp „ad acta" tette a dolgot, kudarcát a kérdést elvben nyitva hagyó kitétellel leplezve; az önmagának szóló biztatást azonban, hogy majd megvizsgálják: a kénytelenkelletlen elfogadott tarifát nem hágja-e át a magisztrátus — további lépés nem követte. 1736 júliusának végén azonban, midőn ellenintézkedésképp a sóház melletti árusítás ment határozatba, az is a jegyzőkönyvbe került, hogy a város — az 1647:78. te.-kel s a többi városéhoz igazodó taksákat előíró kiváltságaival ellentétben — a nép nyilvánvaló nyornorításával tovább is ragaszkodik a mérőhasználati és a szekerekre kivetett díjak tárgyában addigi szokásaihoz. Ezért azt is meghagyta a közgyűlés, hogy ha valamit a sóháznál elad a paraszt, ne merjen több illetéket leróni a törvényben szekerenként előírt 1 dénárnál, úgy állapodjék meg tehát a vevőkkel, hogy ők fizessék a kövezet vámot, midőn a vásárolt cikket beviszik a városba. S a jelzett biztonsági intézkedések annak megakadályozására is szolgáltak volna, hogy az eladókat bármily címen megterheljék, vagy visszatérőben zaklassák. 72 Nem arról volt itt szó, hogy a megyei urak a magisztrátus kemény ellenállásán érzett bosszúságukban erőnek erejével előráncigálnak valamit, hogy a város számláját kmég jobban megterheljék. Nem csupán Buda város követeit kellett figyelmeztetésben részesíteni azért, hogy ott egy falusi asszonytól, ki gyalogszerrel alig 1 forint értékű tojást vitt eladni, 17 dénárt csikartak ki. Az a tény, hogy a pesti tanács rendszeresen számottevő összegeket utalt ki azoknak, kik a vásárokon az eladni hozott portékára kivetett illetékek behajtása körül tevékenykedtek, 73 nemcsak e sokadalmak jelentős forgalmára rmitatott, hanem arra is, hogy a magisztrátus még a maga szempontjaihoz szabott előírásokon is túltette magát, ha a városi jövedelmek szaporításáról volt szó. Birtokos urak és községek egyként panaszolták, hogy Pest városa tulajdon díjszabását áthágva olykor az üres szekerek után is illetéket szedet. Ezért a közgyűlés a szolgabírák feladatává tette, hogy tudakolják meg az egyes helységek lakosaitól Pest város túlkapásait, s miután azokat összeírták és megvizsgálták, terjesszék a következő közgyűlés elé, hogy bejelentést lehessen tenni a Helytartótanácsnak. 7 * Érthető ezek után, hogy amikor a vármegye igazoló jelentést tett az országos kormányhatóságnak a kenyér és liszt piacravitele körüli háborúságról, a maga álláspontjának erősítésére a városnak ilyen visszaéléseit is felhánytorgatta, Igyekezett kidomborítani: milyen jogtalanság és zaklatás éri a nyomorult parasztságot azáltal, hogy, kivált vásár idején, ha a városba hajt, üres szekerétől is annyit kell fizetnie, mintha az eladni valóval lenne megrakva, s egyébkor is szekér, mérték vagy súly szerint magának a városnak díjszabását meghaladó illetékekkel sújtják. E tetézett összegeket akkor is megvették rajtuk, midőn a városba vivő utakról, meg a sóháztól erőnek erejével beterelték őket — anélkül hogy bármit is engedtek volna árusítani nekik. Ezért a megye közönsége arra is kérte a Helytartótanácsot : tiltsa el a várost 72. Uo. 1736 júl.30, 170—72.p. 73. 1736-ban a tanács összesen 145,75 forint napidíjat fizetett ki azoknak, kiket a négy országos vásáron illeték-behajtásra alkalmazott. Egy más esetben, városi szolga alkalmazásakor külön érdemként vette figyelembe, hogy a jelölt hű szolgálatokat tett a kövezetvám beszedésében. Ld. PL. Tü.jkv. 1736 jún.18, fok 275; szept.l, fol. 286^; nov.22, fol.297v, 298. 74. PmL.Közgy.jkv. 1736 szept.ll, 217.p. — Kecskemét azt rótta fel Pest városának, hogy amikor „szegény lakosi" üres szekéren Pestre mennek, hogy megvásárolják, ami szükséges, 10 —10 dénárt vesznek füvelőre hajtott minden jószáguk után, holott annak a háznak udvaráról bocsátják őket a közlegelőre, mely Kecskemét tulajdona, s amely után ők a közterheket annak rendje-módja szerint viselik. Ha Pest tovább is folytatni kívánja az efféle taksálást, a kecskemétiek is meggondolják: engedjenek-e drága pénzen bérelt pusztáikon (az úttól távolabb is) ezután is szabadd, tetszés szerinti legeltetést az oda s tovább Szegedre, Aradra, Temesvárra stb. járó pesti kereskedőknek és kézműveseknek. (PL. Missiles archivi antiqui 1369.)
