Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
don a kenyeret és lisztet is, vitte légyen oda a hétnek bármelyik napján. Kimondta azt is, hogy mindezek zavartalanságának biztosítására katonai fedezetet kér, s kellő intézkedéseket fog hozni arról is, hogy a parasztokat termeivényeik eladása után visszatérőben se zaklassák és terheljék semmiféle címen. 70 Mindez azonban csak írott malaszt maradt. A helyőrség parancsnoka, ki egyébként is a Haditanácstól kért utasítást, hogy a felelősséget elhárítsa magától, a segítségadást mindenekelőtt írásos megkereséshez kötötte. Ezt a lépést a vármegye nem tette meg, de a Haditanács enélkül is úgy intézkedett, hogy efféle polgári pörpatvarokban nem kell katonai karhatalmat kirendelni. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a város lovas felvigyázói az utakon közeledő parasztszekereket be a városba terelték, s ugyancsak fegyveres erőszakkal Pest piacára hajtották azokat is, kik kinn a sóháznál telepedtek meg, eladni pedig semmit sem engedtek nekik. A vármegye persze nem nyugodott bele, hogy a kenyér- és liszteladás megint csak a hetipiac napjaira korlátozódjék: újból, s most már 12 forint bírság terhe alatt megtiltotta, hogy a paraszt kenyéren és liszten kívül más élelmiszert (lábasjószágot, baromfit stb.) vigyen a városba. Ez a megtorló intézkedés viszont megint a katonaság panaszát váltotta ki. Az ezredparancsnok augusztus közepén egyenesen a Haditanácsot kérte fel beavatkozásra, azt hozván fel, hogy katonaság és polgári lakosság már egyaránt megszenvedi az élelem felhozatal elmaradását, s kénytelen távoli helyekről jóval drágábban fedezni szükségletét. A Haditanács közbelépése persze nem maradt eredménytelen. A Helytartótanács királyi parancsra meghagyta Pest megyének: a tilalmaknak tüstént vessen véget, s tüzetesen jelentse: miért került azokra sor, mi van a dolog mögött, mióta s mi okból tesz a városi tanács akadályt az elé, hogy a hetipiac napjain kívül kenyeret és lisztet vihessenek oda. Válaszában a vármegye iparkodott erős hangsúlyt tenni a nyomorult adózók panaszaira, súlyos sérelmére; hangoztatta, hogy tisztéből folyó kötelessége volt azok megszüntetésére törekedni. Ezért ismételten figyelmeztettük a magisztrátust — tette hozzá — : vagy engedje meg mindennap az árusítást, vagy mutassa fel, ha külön privilégiuma van, mely ezt az eddigi gyakorlattal szemben maguknak a polgároknak is megtiltja. Mikor egyiket sem tudtuk elérni, felismertük a tanács érdekeltségét, hogy ti. egyik-másik pék akar a dologból hasznot húzni a közönséges lakosság rovására. S mivel ez ellenkezett az 1647:78. tc.-nek (ti. a felvidéki városok és a nemesség közti küzdelem jellemző városellenes dokumentumának) rendelkezéseivel, sőt magának a városnak kiváltságaival is, melyek a más városok normájához való igazodást írják elő, gondolkoznunk kellett azon: hogyan álljuk útját a város több év óta folyó visszaéléseinek s az adózók nyomorgatásának. Más módot nem találtunk erre, mint hogy a falvakból vinni szokott élelem dolgában megszorítsuk. Először tudtukra adtuk valamennyi helységünk lakóinak: ne merjenek eleséget odavinni, majd hogy a katonaság hiányt ne érezzen, megengedtük, hogy a sóháznál kínálják portékájukat, ám ezt a magisztrátus erőszakkal, hatalmaskodva meghiúsította. Befejezésül a vármegye, az újabb, 12 forint bírság terhe alatt történt eltiltásról nem téve említést, arra kérte a Helytartótanácsot: tekintse a nyomorult adózó népnek, kivált most, a síírű katonai vonulások idején, annyiféle súlyos megterhelését, nyomasztó helyzetét, s intse a magisztrátust: járjon el a megyével egyetértésben, álljon el önkényeskedéseitől, s engedje meg kenyér és liszt árusítását minden hétköznapon. 71 Az erőszakos cselekményekig fajuló összeütközés során megye és város ellentétei annyira felbolydultak, hogy több mint két esztendei szünet után a kövezetvám ós 70. Uo. 1736 júl. 30, 170—-72.p. ; szept. 11, 199—206.p. Intimata 1736 szept, 11, 3.sz. 71. Uo. — OL. Helytartótanácsi levéltár, Benigna mandata 1736 szept. 4.
