Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
harmincadot ; minden vásárra hajtott szekértől vagy kocsitól, akár üresen jött, akár gabonával megrakottan, 20 dénár álláspénzt; a városba behajtott szekértől üresen 10, teherrel 20 dénár „flastrompénzt" ; a gabona minden eladott mérőjétől akár vásáron, akár hetipiacon 2—2 dénárt. 55 A megye emberei eszerint a mérőpénz kivételével jóval nagyobb díjtételekről tettek tanúságot, mint ahogy azt a város fölfelé jelentette. Időközben a Helytartótanács olyan értelmű panaszt továbbított a vármegyéhez, hogy Buda városa sem szűnik meg, nem tudni, mi címen, különféle díjakkal terhelni a nyomorult népet. Oda is kiküldött tehát a közgyűlés egy szolgabírót és egy esküdtet, hogy tudják meg: milyen díjakról van szó, mit vesznek egy szekér után s milyen alapon? A budai tanács annak hangsúlyozásával, hogy ragaszkodik gyakorlatához, kiváltságaihoz és a törvényekhez, részletes feleletet adott: állatvásárt Budán nem tartanak, így lábasjószág után nincs mit szedni ; hetivásárra s egyébkor jövő nyolc- vagy hatökrös terhes szekér 40, négyökrös vagy -lovas, ha káposztát hoz 20, ha baromfit 10, ha szénát, szalmát s effélét, 5 dénár kövezet Vámot fizet a város kiváltsága alapján, ha azonban a kapun kívül marad s a kövezett utcákba nem megy, semmit ; gabona mérőjétől 2 dénár jár, de ilyennel kereskedőnek szekerétől, igásállatától semmi; ugyancsak nem tartozik semmivel az sem, aki gyalogszerrel hozott portékáját házról házra körülviszi, csupán akkor ad 1 dénár helypénzt, ha a piacon megállapodik. 5 ' 1 Pest városa megelégedett egy jóval kurtább, általánosságban mozgó válasszal; szinte úgy hárította el a megye beavatkozását, mint aki csak a kormányszékeknek tartozik számadással. A Helytartótanács — úgymond —• már tett fel ilyen kérdéseket, ebben a vonatkozásban a város eleget is tett kötelezettségének, a hetivásárra jövő szekerek dolgában pedig az ország törvényeihez és tulajdon kiváltságaihoz tartja magát. Nem meglepő, hogy a választ a közgyűlés nem találta megfelelőnek, s azzal adta vissza a város jelenlevő követeinek, hogy a magisztrátus illendőbb és egyenesebb feleletet adjon. Ennek az újabb felszólításnak azután mégiscsak jobbnak látta eleget tenni a város, miután látnia kellett, hogy a megye attól sem riad vissza, hogy tanúkihallgatással egybekötött vizsgálatot tartasson a dologban; ez alkalommal a kérdőpontok még kiegészültek azzal, hogy a mérőpénzt nemesen, nem nemesen egyaránt megveszik-e, s vajon a város mióta folytatja a díjszedés gyakorlatát. A magisztrátus válaszából a következő kép rajzolódott ki. A vásárra hajtott lábasjószágtól 5 dénár álláspénz, továbbá legelőbér címén a Medárd- és János fővétele-napi vásárkor, maradjon a marha akár 5— G—7 napig, 5, a József- és Lipót-napi vásárkor 2 dénár jár darabonként; jogforrásként itt a város a gyakorlaton kívül az 1698-i privilégiumra hivatkozott (bár ez a díjtételeket számszerűen nem szabta meg). Ami a hetivásár idején s egyébkor a városba behajtott szekereket illette, a magisztrátus mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy amelyek közügyben vagy a földesúr dolgában járnak, semmivel sem tartoznak; a többiek pedig kövezetvámmal a régi szokásban gyökerező következő tarifa szerint (a zárójelbe tett dénár-összegek mutatják, hogy az eredetileg jóváhagyott díjtételek nem mindenben eg\'eztek ezzel): ló vagy ökör, db (5) 5 vad, fél szekér (8) 10 tehén, db (2) hal, fontmázsa (1) 5 sertés, db (1) 2 gabona, mérő ill. szekér (1) 5 baromfi, szekér (20) 15 bor, akó (2) 2 vad, szekér (25) 20 pálinka, akó (4) . 4 55. PmL. Mise. pol. 1733:13. Közgy. jkv. 1733 nov. 16, 185—86.p. 56. PmL. Közgy. jkv. 1733 nov. 16, 185.p.; dec. 18, 198—200.p. Mise. pol. 1733:9. — PL. Int. a. a, 1912.
