Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Matolcsi János: Hét évtized a magyar agrárkultúra szolgálatában (1896—1966)

(lődött, de csak a felszabadulás után, a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok között válhatott rendszeressé. Az agrármuzeológia tulajdonképpen az általános múzeumtudomány megállapításainak a mezőgazdasági múzeumokra való alkalmazása és e múzeumtípus szerepét, tevékenységének keretét és munkamódszerét meghatározó alapelvek összessége, valamint azok rendszerbe foglalása. Az általános múzeumtudomáunyal együtt az agrármuzeológia is még fejlődőben van, annak szélesedő hazai irodalma azonban mindinkább feltárja a Mezőgazdasági Múzeum hét évtizedes működésének a jövőben sem mellőzhető tanulságait. A kiállítások és a népművelő munka egyéb módjai Múzeumunk szerepének 70 év előtti klasszikus meghatározása a kiállításokkal betöltendő népművelési funkciót állítja előtérbe. Ennek a néhány évtizeddel később valamennyi múzeummal szemben általánosan is felállított követelménynek tettek eleget a Magyar Mezőgazdasági Múzeum létrehozói, amikor 1897-ben, az alapítás után egy évvel megnyitották a kiállításokat a közönség számára. A mai élet gyors tempójához képest sem lebecsülhető teljesítmény volt ez, ha figyelembe vesszük, hogy a múzeum 22 kiállítási osztállyal indult. Ezek a kiállítások bemutatták a mezőgazdaságnak nemcsak a szűk értelemben vett termelési ágazatait, hanem a mezőgazdasági termékek feldolgozását végző főbb iparágakat : a eukor-, a szesz- és a malomipart, a háziipart, továbbá az erdészetet, a vadászatot,- a halászatot is.

14 Mindezzel az volt a cél, hogy a múzeum hűen szemléltesse az egész magyar mezőgazdaság akkori állapotát és ráirányítsa a figyelmet azokra a legfontosabb gyakorlati tennivalókra, amelyek többtermelést eredményezhetnek. Az azóta is érvényesülő törekvés feltételezte az élettel való szoros kapcsolatot, s a kiállítások tartalmának időről időre a gyakorlati követelményekhez való igazítását. A múzeum ennek megfelelően többször átrendezte és bővítette szemléltető anyagát, aminek során a kiállítások száma tovább növekedett, témakörük szélesedett. így 1907-ben már 28, a második világháború előtt pedig 30 kiállítási osztálya volt a múzeumnak

15 s azokat a falusi és a városi dolgozók nagy tömegei látogatták. A felszabadulás után — az említett háborús károk miatt — szerényebb keretek között indult a múzeum ismeretterjesztő munkája; kezdetét az 1950-ben megnyitott egyetlen ideiglenes madárvédelmi kiállítás jelzte. A belső újjáépítés kívánt menete csak a következő években bontakozott ki, amikoris egymás után jöttek létre főleg az ősfoglalkozásokat szemléltető állandó kiállítások. Majd a magyar állattenyésztés 10 állandó kiállításának 1953-ban való megnyitásával befejeződött a múzeum bemutató termeinek újabb berendezése. Az újjáépítésnél azonban korántsem a régi berendezés utánzásának szándéka uralkodott. A nagy veszteségek miatt elkerülhetetlen tematikai változtatással egyidejűleg sikeresen fejlesztették a múzeum kiállítási technikáját. A „szórakoztatva-tanítás" elvét előtérbe állítva, korszerű didaktikus szemléltetési módszereket alkalmaztak. Bár a „szórakoztatás"-t szolgáló megoldások helyenként leegyszerűsítették a mondanivalót, mégis az új kiállítások egészükben megfelelő színvonalon adtak képet a mezőgazdaság bemutatott ágazatairól és azok termelési folyamatairól. Nem a muzeológusokon múlt, hogy az újjáépített múzeum a minőségi előrelépés ellenére sem tudta nyújtani látogatóinak mindazt, amit a második világháború előtt nyújtott. A régi múzeumban rendkívül gazdagok voltak a növénytermesztés, a kertészet, a 14. Előzetes tájékoztató a Gazdasági Múzeumban Budapest 1897. 24 p. 15. A M. kir. Mezőgazdasági Múzeum rövid útmutatója. Budapest. 1934. 45 p.