Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások

lönben nem győzte volna a munkát. Ha a szél nem volt elég erős, akkor időnként még szünetet is kellett tartani, amíg a felező a munkáját végezte.

Nagyobb szérűkön, különösen ha elég erős volt a szél, egyszerre két ember is szórhatott. Az egyik merített az idő alatt, amíg a másik magasba dobta a gabonát. Ha jól összeszokott emberek kerültek egymás mellé, akkor a munka nagyon gyorsan, ütemesen haladt. Ha ketten szórtak is, csak egy ember felezett vagyis hajtotta seprűvel a szemetet a gabonáról.26

Ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy szórással mennyi gabonát lehetett megtisztítani, abban az esetben ha egész nap alkalmatos volt a széljárás. Némi fogalmat alkothatunk azonban, ha egy múlt század első feléből származó

Az alhajtó. Kardoskút, Békés m. Nagy Gyula felv. 1953.

feljegyzés adatait figyelembe vesszük: „A szórásról tudjuk, hogy néha, mikor nagyon kedvez a szél, az ősziből egész 150, a tavasziból pedig egész 200 Pós mérőig.is felszórhat napjában egy pár ügyes szorgalmatos munkás. De mivel ezen munka nagyon is az időtől függ, minden esetre sokkal kevesebbet kell felvenni, ha a munkának elöljáró felvetéséről van szó, nehogy azután a számításunk bé ne tellyesedjék, és így akadozás következzék".27 Ilyen nagy meny- nyiséggel természetesen csak az alföldi szórás esetében találkozunk, mert a csűrben a hely szűke miatt két ember eleve nem tudta ezt a munkát végezni. Az Alföldön a szóráshoz még a rosták és gépek megjelenése után is ragaszkodtak, mert azt haladósabb munkának tartották.28

26 Györífy István i. m. 41.; Túri Mészáros István i. m. 40,; Balassa Iván i. m, 46. stb., stb,-7 Mezei Gazdák Barátja (folyóirat) 1829, 262. A pozsonyi mérő 62 liter.

28 Nagy Gyula, Adatok Doboz gabonatermesztéséhez 26. Gyula 1959.

48