Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások

lójában is megemlékezik, itt már nemcsak azzal kísérleteznek, hogy a gabonát a magas lábakra emelt hombárból lecsorgassák, hanem azzal is, hogy fúvó- csövön át levegőt vezessenek bele és ennek segítségével minden oda nem való szemetet kifúvassanak belőle. „Mely nagy munkától mentené meg a gazdát, ha szelelni nem kellene.”2

Ez a két példa csak azt kívánja megmutatni, hogy még olyan rendkívül egyszerű eljárásnak is, mint a szelelés nagyüzemi, halandósabb változatai is* kialakulnak, sokszor még abban az esetben is, ha a fejlődés nem abba az irányba halad tovább.

Kukoricaszelelés. Szobonya Mihály rajza. Képes Folyóirat 1887. évf.

2. A szórás

A cséplés és nyomtatás virágkorában a gabonaneműek tisztításában a legelterjedtebb művelet a szórás volt. A szórás különböző méretű és formájú lapáttal történt. A művelet régiségét mi sem bizonyítja jobban, hogy az egész magyar nyelvterületen a szór igével jelölik és más megjelölés elvétve, rendszerint csak másodlagosan fordul elő (szelei, páll stb.). A szó eredetét tekintve

2 Szádeczky Lajos, Halmágyi István naplói 1752-53, 1762-69 és iratai 1669-1785. Magyar könyvek és naplók a XVI-XVIII. századokból 4: 484. Budapest 1906.

42