Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai
Az agancstermekből nyíló főlépcső-előcsarnokot vitrinekben elhelyezett vadászati vonatkozású iparművészeti tárgyak és a Habsburgdiáz magyarországi illetőségű vadászait megörökítő bronzszobrok díszítették. Az általánosan uralkodó személyi kultusz hatása alól a magyar kiállítás rendezői sem vonhatták ki magukat ! A legközelebbi teremben a magyar kézműves- és fegyveripar, valamint az iparművészet számtalan ágának termékei voltak kiállítva a népművészet és háziipar legszebb darabjaival együtt.21 Bár attraktívnak jelzi, mégis mellékesen említi a kalauz a Magyar Madártani Intézet kollekcióját, amely a madárvonulásról, az egyes madárfajok hasznosságáról, illetőleg károsságáról, az intézet munkájáról, megfigyelő hálózatáról stb. tájékoztatta azokat, akik e pompázatos környezetben szerényen megbúvó ornthológiai téma iránt érdeklődtek. Mindenesetre a tudományos szemlélet már említett térhódításának tudható be, hogy az intézet is helyet kapott a kiállításon. A következő, ismét mutatós teremben a magyar vadászok által zsákmányolt exotikus trófeák voltak láthatók. Az előcsarnokból impozáns lépcsőzet vezetett az emeleti előterembe. Ezt medvevadászatot és sólymászatot ábrázoló falképek díszítették. Az emeleti első teremben I. Ferenc József mellszobra körül az általa Gödöllőn és Vísegrádon zsákmányolt trófeákat állították ki. A magyaros fara- gású faburkolatos terem mennyezetét magyar vármegyék címerei ékesítették. Egyébként a terem tartalmát kizárólag személyi vonatkozású tárgyak, képek, fotók, lőjegyzékek képezték. A következő termek is főrangú vadászok zsákmányaival büszkélkedtek. E zsúfoltan gazdag termek sorában azonban már szóhoz jutott a vadgazdálkodás témája is, amely a magyar vadászatnak nem a passzióbeli részét, hanem a gyakorlati vadgazdaságot, a vad szaporítását, óvását, a vadállomány minőségének javítását volt hivatva ismertetni. Az első benyomás itt kétségtelenül a zsúfoltság, ami általában az egész kiállítási prezentációt is jellemezte. A rendezésnek az a nyilvánvaló törekvése, hogy minden beküldött tárgy lehetőleg kiállításra kerüljön, oda vezetett, hogy úgyszólván tenyérnyi kihasználatlan falfelület sem maradt s a padlózaton is alig volt hely a közlekedés számára. A terem egyik falát szinte hézagmentesen borították el a magas hegyvidéken használt hótalpak, kürtök, kulacsok, vadásztarisznyák, más egyéb használati tárgyak tarka társaságában. A falak mentén sorakozó makettek által amúgy is eléggé leszűkített tér közepére a sokáig világrekordot tartó „szálkái” szarvasagancs mellett még egy hatalmas kitömött vadkant is állítottak. A vadgazdálkodási témát kiegészítő vadászati szakoktatási terem anyaga is szinte egymás hegyén-hátán, bizony alig volt hozzáférhető. Vadászati berendezések modelljei, anatómiai preparátumok, statisztikai tabellák és grafikonok, fácán fejlődési sorozatok, Vastagh György vadászkutyaszobrai, ragadozók fogásához és irtásához használt eszközök és egyéb változatosan prezentált tárgyak sorakoztak itt, nem éppen logikus elrendezésben. Közülük jól néhány a Mező- gazdasági Múzeunjba került és még ma is megtalálható a múzeum gyűjteményeiben. A múzeum egyébként mint kiállító is részt vett a bécsi kiállításon. Az egykorú kiállítási katalógusban 5141-től 5188-ig terjedő tételszámok alatt vannak feltüntetve azok a tárgyak, képek, fényképek, trófeák és állatcsoportok, ame21 Magyarország a wietii első nemzetközi vadászati kiállításon (p. 90.) 92
