Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján
leírt denzitometriás módszerrel értékeltük ki. Ezeken a felvételeken a 2. ábrán megadott méretek szerint 99,99 tisztaságú alumíniumból elkészíttetett összehasonlító etalont helyeztünk el. A denzitometriás értékelés azon alapszik, hogy a sugárelnyelés mértéke összehasonlítható egy olyan anyaggal, mint pl. az alumíniummal, amelynek effektiv atomszáma állandó, ismert és közel akkora, mint a csontsóé. Változatlan csontösszetételt, azaz változatlan abszorpciós koefficienst rteítételezver a sugárelnyelés nagysága - megfelelő határok között - arányos az elnyelő; anyag mennyiségével s ezt a fotoemulzióban kifejleszthető változás útján lehet! mérni. A kapott denzitásértéket az alumínium etalonnal történő összehasonlítás alapján alumínium ekvivalensben (Al) fejeztük ki. 3. Megmértük a vizsgált csontok fajsúlyát. Ennek során általában a gyakorlatban kialakult módszert követtük, de figyelembe kellett vennünk, hogy a; vastag cortex által határolt lábszárcsontból a levegő nem könnyen szorítható ki. Ezért először analitikai mérlegen megállapítottuk a csont súlyát légszáraz állapotban, majd 48 órán át a vizsgálati anyagot vízben áztatva igyekeztünk elősegíteni, hogy a viz a szivacsos állomány közeibe is behatolhasson. Áztatás után a csontokat nem emeltük ki a vízből, hanem súlyukat egyenként hidrosztatikai mérlegen ismét lemértük. A faj súlyt a vízkiszorításon alapuló szokásos képlettel számítottuk. A vizsgálat eredményei A csontok méreteit ismertető I. számú táblázat16 adatai szemléletesen mutatják, hogy külsőleg az őstulok- és a szarvasmarhacsontok között főleg nagyságbeli különbségek vannak. Az őstulok metacarpusok hossza 236,0-258,6 mm között változik, a legnagyobb a paleolith kori őstulok bikától, a legkisebb pedig magyarországi neolith kori őstulok tehéntől származik. A svájci őstulok metacarpusok ez utóbbihoz állnak közel, tehát általában kisebbek a magyar- országiakénál.17 ■ A házi szarvasmarhák metacarpusainak hossza 164,0-233,8 mm-ig terjed, amelyből látható, hogy a szarvasmarha testmérete a háziasítás hatására megkisebbedett. Az a körülmény, hogy a háziasított egyedek leghosszabb meta- carpusai recens szarvasmarháktól valók, arra mutat, hogy a testnagyság csökkenő tendenciája csupán a középkor végéig tartott s azt követően a tenyésztői munka hatására ismét jelentős mértékben nőtt. A röntgen felvételek lehetővé tették a csontok szerkezetében mutatkozó különbségek megfigyelését, a kéregállomány és a szivacsos állomány egymásközti arányának megállapítását. A csontok distalis harmadáról készült dorso- volaris irányú felvételeken - amelyek közül négyet a 3-6. számú ábrákon bemutatunk -, a következők figyelhetők meg : 1. Szembetűnő az őstulok-metacarpus kéregállományának nagyobb vastagsága, amely abszolút mértékben és a csont nagyságához viszonyítva is meghaladja a mai szarvasmarhák lábközépcsontjainak falvastagságát. A szarvasmarhacsontokon, de különösen a recenseken a cortex vékonyabb, a velőüreg pedig jóval tágultabb. 16 Ebben és a következő táblázatokban csak az alkalmazott módszerekkel több szempontból értékelhető csontok adatait közöljük és eltekintünk a törött, sérült csontok összehasonlításra kevésbé alkalmas egyes adatainak felsorolásától. 1” A svájci őstulok csontok méreteit Dr. H.-R. Stampíli állapította meg. 7
