Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
szén az 1000 holdnál nagyobb birtokot teljes egészében kisajátította, míg a ÍOO és 1000 hold közötti birtokból elvileg 100 holdat mentesített, de teljes egészében kisajátította a 100 holdnál nagyobb birtokot, ha tőkés vállalat tulajdona volt; a parasztnak tekintendő tulajdonosnak 200 holdat hagyott meg, a szőlő és gyümölcsös birtokoknál már a 20 holdat meghaladó részt megváltani rendelte, az erdőnél pedig még alacsonyabban vonta meg a határt, mivel a kisajátítás határát 10 holdnál állapította meg.1 Ám a számbavételnél ezek még könnyen járható mesgyevonalak voltak. Ami homályban maradt, az az volt, hogy mennyi lehet az a 100 holdon aluli birtok, illetve ennek területe, ami elkobzás alá esik, vagy mint háborús szerzemény vétetik igénybe. Az azonban nem volt kétséges, hogy a parasztok között felosztandó föld túlnyomó zömét a 100 holdnál nagyobb úri birtok képezi, amely mint láttuk 1935-ben, az ország földbirtokának (mintegy 16 millió kát. hold) közel felét tette ki, pontosan: 48,1 százalékát. Első pillantásra elkápráztató szám! Csak a nagybirtok szerkezetének, művelési ág szerinti összetételének közelebbi megismerése tárja fel, hogy a parasztok földhözjuttatásához lényegesen kevesebb föld állott rendelkezésre. A teljesen nincstelen és egy-két holdas szegényparasztok sok százezres tömegéhez képest csupán mérsékelten állt föld rendelkezésre, s ez az első körülmény, amely magyarázza, hogy a birtokviszonyok demokratizálásának folyamata itt is ott is miért lépett ki a reform medréből. A nagybirtoknak, illetve a reform céljára igénybevett területnek tájanként! eloszlása viszont fontos szerepet játszott abban, hogy miért éppen bizonyos vidékeket öntött el leginkább a forradalmi ár. Ezért ezekkel az összefüggésekkel közelebbről meg kell ismerkednünk. A szegényparasztok földhözjuttatásánál elsősorban a nagybirtok szántóföldjei jöhettek figyelembe. De míg a 100 holdnál kisebb birtokok szántóföldi aránya 50-80% között változott, addig a 100 holdnál nagyobb birtcsoportok- ban csupán 29-50% ez az arány. Ez igen jelentős különbség! Ennek következtében a nagybirtok részesedése az ország szántóterületéből jóval alatta maradt az összes területből való részesedésének, nem 48,1, hanem csak 30,5% volt, mintegy 3 millió hold szántó. Ez volt az a terület, amely durván számítva 800 000-1 millió főre becsült agrárproletár és félproletár réteg földigényének kielégítésére rendelkezésre állhatott. Az ugyancsak egyéni tulajdonba juttatandó kertben, szőlőben, gyümölcsösben a nagybirtok részesedése oly csekély volt, hogy a fenti képen ez mit sem változtatott. A nagybirtokhoz tartozó kert és szőlő (38 759, illetve 40 529 hold) egy-egy községben ugyan jelentős lehetett az igények kielégítésénél, az országos mérlegben azonban nem sokat nyomott. A szintén egyéni tulajdonba kerülő rét tekintetében már jobb volt a helyzet; a nagybirtok részesedése ebben a művelési ágban közel 40%-ot tett ki: 440 000 holdat. Különösen megtévesztőek a legelő megoszlására vonatkozó régi statisztikai adatok. Birtokstatisztikánk a 100 holdnál nagyobb birtokcsoportoknál tüntette fel az ország legelőinek több mint 80%-át. A 100 holdnál nagyobb legelő túlnyomó része azonban nem a nagybirtok tartozéka volt, hanem mint közbirtokossági és társulati legelő valójában a parasztok osztatlan tulajdona volt, vagy mint községi legelő a kisüzemi gazdálkodás szerves része, s ezeket a „nagybirtokokat” a Rendelet nem is sajátította ki. A földreform során így is a legelők 32,3%-a cserélt gazdát, 550 000 jutott mint szövetkezeti vagy községi legelő a parasztok használatába. 1 1 600/1945. M. E. sz, rendelet, a továbbiakban Kendelet. 62
