Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján

pításával, melyszerint a vadállatok csontjain az érlyukak fejlettebbek.6 Bizonyos különbségek figyelhetők meg a madarak körében is, így a vadon élő túzok csontjának rugalmassági együtthatója Kállai és Tarján7 szerint háromszor nagyobb a mesterséges környezetben nevelt állatkerti túzokénál, annak ellenére, hogy a fehérje : hamu arány az előbbiben 1 : 1,7, az utóbbiban 1 : 1,1 volt.

A gyakorlat szerint a régészeti lelőhelyeken előkerült csontokról a Rüti- meyer-féle elvek alapján történik annak eldöntése, hogy azok házi- vagy vadállat csontok-e, azonban egyre inkább éreztük annak szükségességét, hogy a kérdést más oldalról is meg kell közelítenünk.8 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum kezdeményezésére őstulok (Bős primigenius Boj.) és szarvasmarha (Bos taurus L.) csontokon többoldalú vizsgálatokat végeztünk. Minthogy a rendelkezésünkre álló anyag javarésze védett múzeumi tárgy, azon csak olyan, roncsolás-mentes vizsgálatokat végezhettünk el, melyek nem járnak az anyag károsodásával vagy megsemmisülésével.

A vizsgálati anyag

Az őstulok, illetve a szarvasmarha szervezetében végbement változások vizsgálatára a metacarpusokat, illetve a metacarpus darabokat választottuk, mivel ezek a csontok a régészeti lelőhelyeken viszonylag gyakrabban fordulnak elő, s ezáltal összehasonlításra nagyobb lehetőséget adnak. Összesen 77 db, részben hazai, részben külföldi lelőhelyeken előkerült elülső lábközép- csontot tanulmányoztunk, melyek közül 22 őstulokból (Bős primigenius Boj.), 55 pedig háziasított marhából (Bős taurus L.) származik. A vizsgált csontok az alábbi csoportokra oszlanak:9

1. Az Országos Természettudományi Múzeum gyűjteményébe tartozó 2 db pleisztocén kori őstulok csont. Ezeknél a háziállatokkal való keveredés lehetősége teljesen kizárt.

2. A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti-zoológiái gyűjteményéből származó 13 db különböző korú subfossilis őstulok csont, továbbá a berni Natur- historisches Museum által vizsgálatra átengedett 7 db neolithikus őstulok csont. Ebben a csoportban tehát a neolithikumtól a középkorig terjedő korszakokban élt vadmarhák vannak képviselve.

3. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó 27 db, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban őrzött 7 db subfossilis, valamint a müncheni Tieranatomisches Institut által vizsgálatra átengedett 7 db római kori szarvas- marha csont. A subfossilis szarvasmarha csontok a neolithikumtól a középkorig terjedő időszakból származnak, mindegyik pontos datálással.

4. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében levő 14 db recens, hazai fajtájú, részben primigenius típusú magyar szürke, részben frontosus típusú magyar tarka szarvasmarha elülső lábközépcsontja. Ezeket kizárólag összehasonlítás céljából vontuk be a vizsgálatba és a róluk nyert adatokat munkánk során viszonyítási alapként vettük tekintetbe.

6 L. Rütimeyer: i. m. 29.

7 Kállai L.-Tarján R. : Az eltérő környezeti feltételek hatása a túzok (Otís tarda L.) lábcsontjainak alakulására. Állattani Közlemények, 50 (1963) 75-80.

8 S, Bökönyi: Zur Naturgeschichte des üres in Ungarn und das Problem der Domestikation des Hausrindes. Acta Arch. Hung. 14 (1962) 203 skk.

9 Ezúton mondunk köszönetét az említett intézmények vezetőségének, valamint Dr. Szunyoghy Jánosnak (Budapest), Dr. Prof. J. Boessnecknek (München) és Dr. H.-R. Stampllinak (Bern), a gyűjteményeikből származó, ili. általuk feldolgozott csontanyag vizsgálatra való átengedéséért.

4