Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások

Az eddigi irodalom és a saját megfigyeléseim szerint a Kárpát-medencében a szórásnak és a szórólapátnak három fő formáját lehet elkülöníteni:

a) A lapát széles, lapos, egészen kis pereme és csekély öble van. Általában nyár, fűz vagy bükkfából készítették. Az Alföld jelentős részét az erdélyi románok és a felvidéki szlovákok látták el ezzel az eszközzel. A szállítás útvonalait ma még kevéssé ismerjük, figyelemre méltó azonban az, hogy a Tiszazugban bakonyi lapátot is emlegettek, ami arra utal, hogy a bakonybéli nevezetes fafeldogozó központ készítményei ide is eljutottak.16 A Békés megyei teknős cigányok csak lapos szórólapátot készítettek és ezzel az egész környéket ellátták. Méret szerint a lapát kétféle nagyságban készült, de az alakjuk teljesen azonos volt. A nagy búzaszórólapát teljes hossza 150 cm, feje 40 cm és legnagyobb szélessége 30 cm, ezzel szemben a kis búzaszórólapát teljes hossza 140 cm, feje 30 cm és legnagyobb szélessége 20-25 cm.17 Ezt a megkülönböztetést a szél ereje tette szükségessé. Ha erős szél fújt, akkor a kisebbet szedték elő, mert nem volt szükség arra, hogy a szemet szélesen elterítsék,

Nagy és kis búzaszórólapát. Gyula, Békés m. Erdős Kamill rajza nyomán

ha csak gyenge szellő lengedezett, akkor a nagyobbra került a sor, mert azzal olyan vékonyra teríthetett a szóró, hogy a szél a szemek közé könnyen behatolhatott.18 Az ilyen lapáttal mindig szabadban dolgoztak és használatát elsősorban ott tudtam megállapítani, ahol valamikor nyomtattak, tehát a Nagyal- földön és Dunántúl keleti felében.19

A szórólapátot legtöbbször vásárokon szerezték be. Kiválasztása nagy szakértelmet és hozzáértést kívánt. A mutató- és középsőujjra helyezték és úgy tartották ki, ha nem billent semerre akkor megfelelőnek bizonyult. A nyélnek, a villanyélhez hasonlóan egy kevéssé befele kellett hajolnia, mert jó munkát csak így lehetett vele végezni.

16 Túri Mészáros István, Adatok az alföldi gazdálkodáshoz. NÊ. 21 (1929), 39.

1” Néhai Erdős Kamill szíves közlése.

IS Túri Mészáros István i. h.

19 L. ezzel kapcsolatban a budapesti Néprajzi Múzeum és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum anyagát; továbbá Győrffy István, Takarás és nyomtatás az Alföldön. NÉ. 20 (1928) :40—1; Túri Mészáros István í. m.; Jankó János, A balatonmelléki lakosság néprajza 247. Budapest 1902.; Imre Samu, A felsőőri földművelés 30. Debrecen 1941.; Vajkai Aurél, Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. 104. Budapest 1959; Nagy Gyula; Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán. Néprajzi Közlemények (NK) 7 (1963), 81-83. stb.