Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
Kétmenetes vetés Thaer möglini birtokán, Ducket-féle vetőgéppel egyenletessége nem volt megoldott. A barázdák pontos csatlakozását a gereblye vezetője figyelte, s ha hibát látott, előre kiáltott a lóvezetőnek, az pedig a rúd jobbra vagy balra nyomásával igazította helyre a barázdahúzót. Thaer leírt olyan Ducket-féle barázdáiét is, amelynek nem volt kereke, hanem a jól előkészített, megboronált talajon, hosszú istrángon húzta a ló. Később a barázdahúzó oldalára, hajlított vasból, sorjelzőt is alkalmaztak. A barázdahúzó fogakat 9-12-18 hüvelykre lehetett a keresztgerendán átcsavarozni. A vető taliga külön végezte munkáját, közvetlenül és pontosan a barázdahúzó után. Ducket vetőgépe ötsoros volt, két keréken, tolórúddal egy ember kezelte, később hat- és többsorosan lóval is vontatták, utóbbi esetben vas, egyébként fatengelyes volt. Könnyű vetőgép volt ez. A magláda alatt csupán a rövid magkifolyó bádog tölcsérek sorakoztak. A vetőszerkezetnek a talajjal érintkező alkatrészei: vetőkapái, csoroszlyái, magvezetékei nem voltak. Ezzel Ducket a rázkódásmentességet, az egyenletesebb mageloszlást szerette volna A vetőgép hármas szétbontása munkamozzanatok szerint A vetőgép szerkezeti fejlődésében jelentős állomás volt az angol Ducket találmánya. Eddig a vetőgépek nehézkesek voltak, rögös, száraz, kövecses talajon hamar szétrázódtak, összetett szerkezetüknél fogva könnyen törtek, hi- básodtak. Sokféle munkamozzanat egyesült ugyanis a magvetésben, s az eddigi vetőgépek többnyire valamennyit komplex módon végezték: 1. fellazították a magágyat, 2. elhelyezték benne a magot, 3. betakarták az elvetett barázdát. Ducket a vetőgép részeit funkcióik szerint önállósította. Először a nagyobb gereblyére hasonlító sorhúzó járta meg az elvetendő táblát. Ez 5-6 vasalt fafoggal dolgozott, a fogakat összefogó keresztrúdon két szarvval, egy ló számára villás befogó rúddal. A barázdálok (scarificator-nak nevezték) egy ember vezette, másik a lovat. A vetés mélysége a barázdák mélységétől függött, ennek igazítása a szarvak emelésével vagy lenyomásával történt, tehát a vetés 27
