Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Isztiméry László: Mezőgazdasági vonatkozású pecsétek csoportosítása
MEZŐGAZDASÁGI VONATKOZÁSÚ PECSÉTEK CSOPORTOSÍTÁSA Isztiméry László Szfragisztikával világviszonylatban kevesen foglalkoznak és így a pecsétek használatának történetét sem mondhatjuk lezárt kutatási témának. Az ez idő szerint rendelkezésünkre álló szakirodalomból tudjuk, hogy már az i. e. 4. évezredben használtak pecsétnyomókat. Ezeknek a szumérok által használt, úgynevezett Hengerpecsétnyomóknak (Rollsiegel) a leírása megtalálható D. J. Wieseman1 nagyszerűen illusztrált szakkönyvében. Rajtuk számos agrárjellegű motívumot találunk és ezek fejlett állattenyésztési kultúráról tanúskodnak. Berchem1 2 szerint Herodotos, Plutarchos, Aischylos, Sophokles, Euripidés is tesznek említést a pecsétekről munkáikban. A germán népek a pecsét használatát a rómaiaktól vették át, a legkorábbi lelet i. u. 5. évszázadból maradt fenn. A 6. évszázadtól kezdik használni okmányok megerősítésére és hitelesítésére. Hazánkban a királyság megalakulása óta ismeretes a pecséthasználat. A pecsétnyomó valamely szilárd anyagba (kő, hegyi kristály, fém, üveg, porcellán, legújabban gumi) vésett meghatározott jel, amely valamely személy vagy testület, hatóság stb. ismertető jelét képezi. Lapjuk alakja egészen változó, a kerek ovális formától a szív-, lóhere-, pajzs alakúig a legkülönbözőbb változatok fordulnak elő. Részletes leírásukat megtalálhatjuk Dr. Áldásy Antal: A pecsétek3 c. munkájában. A pecsétnyomó segítségével a lenyomatok az úgynevezett pecsétet, mindig valamely könnyen megolvasztható és gyorsan megszilárduló anyagba (régebben fémek — ólom, ezüst, arany — továbbá viasz, pecsétviasz, lakk stb.) készítették. Az iratok, okmányok hitelesítésén kívül már a középkortól használják levél lezárására,, továbbá áru leplombálására A szfragisztika több tudományágazat, így pl. a történelem, művészettörténet, építészet, jogtudomány, okmánytan, heraldika stb. számára nyújt gazdag alapot és forrást. Hasonlóképpen nagy segítséget nyújt az agrártörténész számára is. Különösen értékes egy-egy pecsétnyomó, remekbe készült kisplasztikájával azon korokra vonatkozóan, melyekről nem maradtak fenn írásos emlékeink. Régi pecsétnyomók világosan tanúskodnak arról, hogy a szumérok szarvasmarhát, juhot tenyésztettek, árpát termeltek stb. A későbbi korok, így a középkori, újkori pecsétnyomók közül is sok hűen ábrázolja a korabeli me1 D. J. Wieseman: Götter und Menschen im Rollsiegel Westasiens. Praga, Artia, 1958. 2 E. V. Berchem: Siegel. Berlin, Richard Carl Schmidt, 1918. 15-16. o. 3 Áldásy Antal: A pecsételt é. k. n. / 261